Itt szerintem nem a hurok okozza a feszültséget, hanem az, ahogy az ember szeme alulról felfelé végigmegy a képen, és egészen a végéig olyan érzetet kelt, mint egy szép, de veszélyes kis mérgeskígyó, majd a végén mégis egy megkönnyebbülés, hogy nem is kígyó, és aztán mégsem megkönnyebbülés, mert ott van az a hurok, szóval benne van a veszély is, a görbe is, és egy ilyen hangulati hullámzás, vagy gondolatritmus, vagy mi.
Roland, biztosíthatlak, hogy teljesen alaptalanok az érzelmeid, hidd csak el, ha mondom :D Ez, amit itt látsz, semmi több, mint kb. ugyanannak az alkotói válságnak a kényszerterméke, amit te is említesz. De mindenek dacára örülök, ha tetszik :)
István, az úgy volt, hogy ugye ez telefonnal készült és valamiért nem akart úgy fókuszálni, mint ahogyan szerettem volna és pluszban még annyi, hogy nem vízszintben van a madzag és nem függőleges a háttér, hanem olyan, mint egy domboldal és arra terítettem - tekergettem a cipőfűzőt és nagyjából ahol megtörik az élesség, ott emelkedik az egész, illetve görbül. Na most nem tudom, hogy ez mennyire lett válasz?
Kultúránkban a lila hipnotikus, meditatív, csendesítő, álmosító szín. A piros fekete páros viszont hordoz veszélyt, tényleg a korallkígyónak is ilyen a színkombinációja, ez az egyik legagresszívabb kombináció (a veszélyt jelző, legjobban látható sárga-fekete mellett). A kettő kontrasztja talán nem csak a színdinamika miatt, hanem e kettős pszichikai hatás miatt is nagyon vibráló.
Viszont fura, nekem nem esett le a kígyó, talán mert túl erős a hurok hatása számomra, jobban félek attól, mint egy korallkígyótól :)) De igaz, lehet teljesen kígyó is.