Értem, hogy mire gondolsz és köszönöm, hogy ilyen jól összeszedetten megfogalmaztad! És talán nem is baj, hogy a roncsolt képek nem hagynak maradandóbb nyomot, mint egy instant hangulat, aztán mész is tovább.
Értem, hogy mire gondolsz és köszönöm, hogy ilyen jól összeszedetten megfogalmaztad! És talán nem is baj, hogy a roncsolt képek nem hagynak maradandóbb nyomot, mint egy instant hangulat, aztán mész is tovább.
Nem tudom pontosan mi ez, a roncsolódások és a valós elemek annyira keverednek, talán lámpák, utcai felső regiszter, bogarásznom kell. Most éppen hat rám, leginkább a jobb oldalával, a vonalakkal. Viszont hadd beszéljek itt pár szót privát magánügyemről. Én mindig picit bajban vagyok a roncsolt képek előtt. Egyrészt, mert hat rám - maga a technológiája. Viszont nem adnak visszamenőleges élményt, nem tudok mire és miért emlékezni rájuk, csak azt tudom, hogy hoznak egy sztenderd rámhatós érzést akkor amikor látom. Van egy ilyen gyors, instant, "filteres" (tea) érzetem.
Nekem ez jutott róla eszembe, hátha segít megjegyezni:
Nem föld a föld.
Nem szám a szám.
Nem betű a betű.
Nem mondat a mondat.
Isten az Isten.
Virág a virág.
Daganat a daganat.
Tél a tél.
Gyűjtőtábor a körülhatárolt
bizonytalan formájú terület.