Aha. Talán segítene, ha picivel feljebb a kamera hogy lássam, hogy üres.

Na igen! Vagyis nem pont így. De valami olyasmi, hogy 'tessék, itt van'. De a tányér üres (és csámpás a széle. Régen volt egy csomó olyan dolog, ami miatt aggódtam, hogy mi lesz, ha kiderül, de azok a dolgok már nem számítanak és ma már nem tudnék ilyet mondani. Szóval ha megtudják, hát megtudják és akkor mi van.

Na várjunk. Ez a "nincs titkom" lenne?

Nos igen. Nem egészen így akartam tálalni, de nem tudtam másképpen megfogalmazni. De valahol neki kellett futnom. A gyűrűt pedig sajnos későn vettem észre.

A kép kiváló, szép, finom, légies. Leszámítva a gyűrűt. De hetinek, titoknak nem adja. A titok nem habkönnyű. Fussunk neki újra, mondom, a kép talán a legszebb képed, de semmit titkot nem érzékelek benne, legfeljebb belemagyarázni tudok akármit, de az már az én magyarázatom lesz, nem a te titkod.