Hozzászólások

István, köszönöm, erre vártam, így kell csinálni. Tudod miért? Mert ha ez egy habos-babos kisvirág ül a csillámpónin és a gyerek micsoda cuki ahogy gügyög-kép, akkor nem kell nagyon mélyre menni, akkor elfér egy kevéssé szofisztikált szöveg is. De. Mivel itt témától függetlenül abban gondolom egyet tudunk érteni, hogy egy erős üzenet van - erősön értve azt, hogy ahhoz kell azért elszánás, hogy az ember belekóstoljon az aktba - így erre nem lehet mismásolni. Roland valamit keres. És épp ott a lényeg, hogy ha nem kap indokolt viszajezlést, ami valóban magyaráz is, akkor nem fog tudni megharcolni magával, mert akkor csak annyit érezhet, hogy ez nem jött be, sejtheti talán, hogy miért, de igazán nincs bereflektorozva a terület. Érted ezt, mert a saját vívódásaidban te is jártál ezen az úton, és ezért tudod, hogy a félmondatoknál a semmi is jobb, mert a félmondat kétségek között hagy. Na, ennyi, kösz még egyszer, mert amit írsz, azzal tökéletesen egyet tudok érteni és mindezt úgy, hogy ha tennem kell valamit hozzá, az annyi, hogy Roland, a világítást nem lehet ennyire félvállról venni, főfény, derítés kell, másrészt ha már van tetkó, onnan kell jöjjön a fény, nem a másik karodról, mert akkor ez olyan mintha el akarnád tagadni a tetkódat, harmadrészt a flegma fej, az nem jó üzenet, mert az kivisz, és az a nézőnek szóló üzenetté válik, amire a néző csak egyet mondhat, hogy vagyok én is akkora legény, hát akkor kapd be te, ha ezt akarod üzenni. Na így. Csók, jóéj. 

Zsolt, nem én vagyok itt a fontos. De jól van, kifejtem mit jelent nekem a pózolás, és miért üresség. 

Látom, hogy meghökkentő a fotó, büszkén pucérkodik valaki, de lényegében csak ennyit. Bővebben. Olyan, mintha egy srác fel akarná hívni magára a figyelmet. Nem tudom, hogy a zenére, vagy a tetkóira büszke, vagy arra, hogy borotválkozik. Persze, nagy királyság, meg komoly X-faktor! De nekem ezzel csak a felszínein mutatkozik meg, semmi mélyebbet nem éreztet, nem tudok meg őróla, magamról vagy semmi másról sem, maximum csak azt a felismerést, hogy igen, láttam, van ilyen.

Nézzük másként. Maga az alak egy csípőre tett kézzel álló modell. Vannak ennek klasszikus helyzetei, valamilyen dominancia jelzés: nőknél kelletés, szülők meg így ejnyebejnyéznek, stb. Talán itt a grundi verekedős rosszfiús klisét hozza most ezzel a fejtartással. Az alak a másik kezében gitárt tart, ami így most takar, de felfogható fallikus szimbólumnak is ebben a helyzetben. A piros fény ront, elveszíti a textúrát, és mint a grillcsirke a grillezőben, vagy mintha egy infrakabinban lenne, olyannak tűnik a hatása (Nem is értem pontosan miért piros? Színpadi világítást jelzi? Gondolom hogy azt, és nem a vöröslámpás házakat...:)) Összességében olyan, mint egy rockzenekar önrekláma, aki már nem tudja hogyan felhívni magára a figyelmet, ezért kitalálja, hogy hát dobjuk le a textilt, villantsuk a tetkót, lóbáljuk a... gitárt. (tucatnyi ilyen kísérlet volt/van a neten is, nekem kicsit olcsó volt mindig, de tudom, megeszi az emberek egy része, talán főleg a fiatalabb korosztály)

Szóval mindez így csakis pózolás számomra, amivel nem szimpatizálok, sem a bulvárban, sem a glamourban, sem a FB-n, sem a jutyubon, sem másutt, és senki előadásában. Néha persze megmosolyogtat, mert nagyon vicces is olykor ennek az erőfeszítésnek a gyümölcse, de tudom, ahogy írtam is eredetileg, hogy manapság divatos (ön)építőkő ez a pózolás, minden celeb ezt csinálja (hátakkortutijó, nem?), ez az óhajtott önkép kivetítése, mások retinájába égetése. Elfogadom, de számomra üres, mert csak a felszínen operál.

Végezetül: mindeközben ez egy amatőr fotó, tanulómunka, és ha ezt ennyire vesézzük akkor talán ijesztővé válik a polémia. Roland kipróbálta, elmondtam rá én, hogy ez így szerintem póz, elmondta, hogy ő is érez valami ilyesmit. Nincs rajta vita sem. Hogy mondtad Zsolt? Sem nem nyalom, sem nem fikázásig nem ment el a dolog. Feleslegesnek érzem ezt nekem ilyen mélyre mászva elemezgetni, hogy mégis miért póz, miért üres nekem. Érthető volt ennélkül is, és abban a különleges helyzetbe kerültünk általa, hogy a több (szó) most a kevesebb (pontatlanabb) irányt manifesztálta a konkrétumaival, mert sokféle másként is le lehetne ezt írni, de most lehet, hogy csak erre fogsz koncentrálni ügyetlen, egyágú írásmódom miatt.

Mészi, régi motoros vagy, ezért az eleje, amit írsz, értelmezhetetlen számomra. Ha ezt olyan írja, aki még nem járt itt, tőle elfogadom, és elmondom neki, hogy de, bizony le kell írnod, meg kell fogalmaznod azt is, ami a problémád egy képpel és azt is, ami az erénye, mert különben vagy a nyalom a hangodig jutunk csak, vagy a fikázásig. És a kettő között kell mozognunk. Tehát ezt neked nem írom le, merthogy tudod. És gyakorolod is jószerivel. Azaz a kérdés, hogy itt és most miért érzed üresnek és póznak a képet, miért nem keresed az utat befelé, és miért nem adsz javaslatot. 

Zsolt, nem tudom megmondani, ha tudom, leírom. Nem vagyok sem kritikus, sem tanár, nem is kell, hogy indokoljam, azt hiszem. Mint ahogy azt sem akarom fejtegetni, hogy mi lehetett az alkotói szándék, mert az talán érdekes a művészettörténészeknek, nekem, a nézőnek nem (ez  máshova egy válasz, most nem keresem elő) Vissza ide: találgatni tudnék csak, hogy miért az volt a benyomásom, ami... talán maga a testtartás... de nem tudom, mit hogyan kellett volna. 

Aztán az csak egy frázis, hogy nem értékítélet. Tőlem lehet az is, de csak azt akartam mondani vele, hogy nem az ítélkezés vezérel, hanem amit érzek, gondolok, és lehet, hogy az én műszerem a hibás. De szerintem Roland ezt meg fogja tudni oldani, válaszából abszolút ez jött le nekem. Érzi is, és keresi is. És amúgy Te magad is hozzátehetnél valamit, amiből tanulni lehetne :) 

Roland, félek leírni sokszor olyan mondatokat, amit írtam itt eredetileg, mert nem tudom sosem, mi mit robbant ki, de megfogadtam magamnak (jönnek a nagy szavak) hogy itt a Téren azt és úgy írom le, ahogy jön nekem, ha jön. Ezzel tudok segíteni maximum, és viszonylag ritka, hogy ennyire higgadtan és a helyén fogadják. Köszi! Ahogy írtam, én hiszek benne, hogy meg fogod tudni találni.

 

Köszönöm István, jogos egyébként a mondatod, én is így érzem kissé, hogy ez inkább csak magamutogatásra sikerült. Nem baj, próbálkozok, lesz jobb is. :)

István, a dolog mégis értékítéletté lett, mivel a kommentedhez elfelejtetted hozzátenni azt, hogy mik a kép értékei és erényei és mi az, amit máshogy csinálnál és hogyan. 

Nekem a pózolásról szól. Lehet, divatos is pózolni, fontos a figyelemfelkeltés, de minden meghökkentésével is ez nekem üres. Ez nem értékítélet, hanem az én világomból ez így látszódik.

a művészet,  mint önkielégítés

​merész, de like 

Új hozzászólás