Roland, a reluxa jó ötlet, ha a karod beljebb hozod, attól még oké, de most ha asztalnak képzeled a hastájékot, a főétel lecsúszott róla. A többi meg, hát majd érik, senki se sürget, csak addig is értsd, hogy mi miről szól, vagy nem szól - Andi meglátása pontos.

Roland, olyan szempontból jó, hogy az ember nem megy el mellette szó nélkül. :) Szerintem ez egy folyamat, amin dolgozni fogsz, ezek ilyen kezdetleges dolgok lehetnek, aztán amikor már a 365 napból eltelik 280 például és gyakoroltál eleget (mivel 280 napon keresztül foglalkoztál már a fotózással folyamatosan), már ellőtted az egyszerűbb ötleteidet, megismerted (és megismertük :D) tested minden porcikáját fotón, megtanulod, hogy hogyan a legmegfelelőbb ábrázolni meg hasonlók, jönni fogsz majd valami durvával! Bár eddig is voltak jók, pl. a zuhanyzós képedet bírom én a legjobban. Szóval ha ezeket elsajátítottad valószínűleg jobban ki fogod tudni fejezni azt, amit szerettél volna. Ha ennél a képnél az volt a célod, amit írtam/írtál, akkor oké, de hiányolok még valamiféle utalást, valami plusz mondanivalót, ha mást nem: valami poént. (Próbálok óvatosan fogalmazni: szerintem, valószínűleg stb., nehogy már a vak vezesse a világtalant. :))

Andi, ez jót jelent, vagy inkább negatívum? Mert én örülök, ha ez a hatás már megvan. Az az egészséges frusztráltság, a néző szemének végigfuttatása, megállítása, elgondolkodtatása. :)

Még jó ideig nem szeretném a kedves közönség elé tárni férfiúi bájaimat, de nem zárom ki, hogy meg fog történni. Addig marad a mismásolás (nem szoftveresen!), árnyékokkal-fényekkel való játék. A vágásokkal még kísérletezni fogok.

Itt pont megfogott, hogy a reluxa-sávok rám vetítik a mintát, igyekeztem kontrasztosra, alul expózva kicsit, hogy kiadja, ezáltal "mozgásra bírva" a felületet. A férfiasságom a szék háttámlája árnyékolja ki, megborítva a szimmetriát. Igaz, így most nézve kicsit olyan falábú kalózra hajaz a torzóm. :)

A karral egyetértek, alapvetően a másikkal lett volna végezve a gyakorlat, de én azt éreztem magamutogatónak. Valahol viszont el kell ismerjem, tud témát szolgáltatni. Sebaj, gyakorlunk! Viszont magasabb röptű gondolatot, mint a gátlások leküzdése, és önmagam megismerése, nem tudok szolgáltatni egyelőre. Sajnos.

Szerintem csak idő kérdése, előbb-utóbb mindent látni fogunk. :)
Számomra ez a kép olyan, mintha Roland szándékosan a kitakart régióra szeretné felhívni a figyelmet, ami hülyeségnek tűnhet, hiszen ki van takarva, mégis azon van a hangsúly, az ember nem tudja levenni a szemét róla, amikor nézni. Nem a hasát nézi, nem a mellkasát, nem a súlyzót, de még a tetoválást sem, mert ennyiből úgysem lehet megtudni mi ábrázolódik a karján. Az ember a kitakart régiót nézi és hiányérzete van, hogy márpedig valami még hiányzik erről a képről (nem feltétlen a pénisz, az túl egyszerű lenne).

Két dolog van Roland, ami a képed kapcsán eszembe jut. Az egyik, hogy ha már súlyzó, miért nem mutatod a karod, hiszen az lényeges lenne. Akár befeszítve, akár épp emelés közben, de mindenképp valahol a test előtt, hiszen most a tested nagy része a fő téma, miközben ott semmi se történik, tónustalan, és itt az izomtónusra éppúgy gondolok, mint arra, hogy fényileg nem nagyon érdekes, ami történik hason, mellnél. Miközben ott a tetovált kar, ami még logikus is lenne, hogy valamennyire keresztezve a testet szerepet kapjon, mert így nagyon mellékessé válik.

A másik kérdés az elsődleges nemi jelleg, a genitáliák kérdése. Most szemérmesen takarva van valaminek az árnyékával. Nem kötelező kirakatba tenni úgymond, de mismásolni se jó. Vagyis az nem megoldás, hogy elsumákolom. Vágható szőrhatár körül, vagy odajátszható valami fény-árnyék dolog, ha nem akarod láttatni, avagy ha formailag, kompozícióban egyensúlyt teremt, akár még megmutatható is, hiszen már jópárszáz évvel ezelőtt is ábrázolták, szoborták, föstötték, hogy ne a fotó területéről hozzak példát. Szóval a döntés a tiéd, de akár ez, akár az, legyél határozott.