Nézd, a lebaszós korszak elmúlt. Mert rájöttem, hogy senkinek nem lehet segíteni, ha nem akarja, ha minden megoldásra van egy problémája. Akkor az az ő útja. Én egyet tehetek, amíg van értelmes mennyiségű ember, aki komolyan veszi, addig csinálom.
Ha vége a 365-nek, mindenkihez írok pár gondolatot majd. Mintegy a magam szemszögéből, hogy hogyan látom az ő egy-két évét ebben a dologban.
Nem, csak jeleztem, mert éreztem, hogy fontos. Sajnos csak a munkahelyemen tudtam meghallgatni, szóval a kollégám is hallotta. Aki mindenféle háttérismeret nélkül csak annyit mondott, hogy huha, nagy a lebaszás. :) Nyilván nekem is szól mert én sem vagyok éppen aktiv tagja a közösségnek. Bár azt nem tudom, hogy ha rangsorolni kéne, akkor hol helyezkedek el, hiszen nem tudom a többiek mennyire aktivak. A változás az mindig jó. Bár én már elfelejtettem milyen volt az élet a háromhatvanötelőtt. Ha vége lesz, alapból más lesz. Kiváncsi vagyok. Nekem a napi képkészítés elég megterhelő volt. Igaz, hogy sokkal többet fotózok, mint korábban, de ha éppen nem, akkor eszembe nem jut elővenni a gépet. Ha igen, akkor meg nyöszös abból kiválasztani a jó képet, hiszen ennek a megrendelő nem biztos, hogy örül. (ha eszembejut, akkor engedélyt szoktam kérni). Ilyenkor kiválasztok pl a sorozatból mondjuk egy nem oda illő képet, ami pl bárhol készülhetett volna. Na ezek nem jó képek. De ilyenkor nincs más. Lehet hogy ez keszekusza, de nehéz néhány mondatba belezsúfolni a gondolatokat.
Egy a lényeg. Nem ígérem, hogy ennél aktivabb tudok lenni. A nyárban bizok kicsit, talán kevesebb lesz a meló. El is húzok egy hétre a világ végére.
Köszi! (a karúszó nem jött fel a kezemre, mert gyerekméret)
Nem biztos, hogy 8-ra hazaérek, de ha igen, belehallgatok.
Kiváncsi vagyok :)