Hmmm. két napja majdnem egy ugrálóvárasat küldtem. Kedves kép, nagyon látni azt ahogy a gyerkőc ugrik is, de közben másfelé is figyel a radarja. :)))

A kisgyerekezés valóban olyan ahogy Zsolt leírja de nem csak fotózásilag. Valahol bele kell őrüni, különben nem megy. Igen az ember folyton feszült, folyton ott van, jelen van, rögzíti az eseményeket. El tud vinni 142% processzort, és nyilván ezeknek nyoma van a képeken. És az értelmezési oldalon is. De nekem Kriszta képein mégis átsejlik ennek ellenére egy sajátos íz, ami csak rá jellemző, miközben egészen más, markánsabb világa van amikor nem a gyerekek szerepelnek akkor is.

Nem, a gyerekezés nem vegytiszta öröm (bár nagyon sok öröm van benne). Nem is akartam ezt a látszatot kelteni, erre jobb fórum lenne a fb, ahol, mint tudjuk, sokszor még a szar is rózsszín. Próbálom az idilli pillanatokat is elkapni a magam módján, de az őrületet is. Szóval igazándiból csak a mindennapokat, elvégre ez a projekt számomra erről szól. Minden napban találni valamit, ami képileg közlésre érdemes, és ami utólag visszanézve mondd is talán valamit. És egyáltalán. Minden napból egy kis időt lopni a fényképezésre és a látszótérre.

Mondok valamit, aztán fene tudja, még az is lehet, hogy mellélövök. A képsorodban, a hangulat nekem a gyerekes képeknél szinte mindenütt hordoz egy közös ízt, színt, világot, hangulatot - ez azon kívül hogy a Zsova-hangulat, azon kívül azért na, hogy mondjam. Kerülgetem. De na. Szóval olyan érzet, mint amikor az ember picit már beleőrül a gyerekezésbe, és persze rögzíti az eseményt, ott van, jelen van, reagál is, de valamiféle rémült felismerés is benne van, hogy és akkor ez most évekig mindig így lesz? Hogy miért ez jön le? Talán a bemozdulások, az intenzitás, a nagyon zaklatott komponálás, nem tudom. Aztán persze lehet, hogy mindez a vegytiszta öröm, de valamiért nekem nem ez jött le.

Itt nagyon komoly, Krisztás a gyerek.

Ujra bemozdulos, ami nekem valamiert tetszik, de nem tudom elmondani, hogy miert. Talan eletszerubb vele? Nem tudom. Viszont a tekintetek sokfelesege megunhatatlan.