Hát, van némi igaza, de az is érthető, ha őt nehezebben fotózod, az ember meg kell találja, mit szabad, mikor, hogy.

Úgy érzem, András zokon veszi, hogy csak most került "sorra". Azt mondja nekem valamelyik nap: "Már agyonfotóztad a gyerekeket, a kutyákat, a Dunát, a rovarokat, már minden hülyeséget lefényképeztél, ami eszedbe jutott, mostanra csak ez a nyomorult csótány maradt, mi?" :)

kedvelem a hangulataitokat.