Hozzászólások

Köszönöm, amiket irtatok, igyekszem, igyekszem nem igyekezni annyira, nem három gyerek van, kettő, de mostanában néggyel is felérnek, hasonló korszakot élnek-élünk, egyikük három lesz, másikuk tizenhárom.

Nagyon szépen van ez, ahogy nagyon megfogalmazta Au szerintem is.

Aureliano leírta. Te vagy. És ez lényeges. Csináld. Ahogy tudod. Az vagy te. Nincs olyan, hogy jól.

Erről az jutott eszembe, hogy: vak lettem, világtalan, a napot akartam, s elégett minden ...

Akartam írni, hogy hallgasd meg, hátha segít, de rájöttem, hogy három gyerek mellett nyilván ez is része a problémának. Hogy nem azt teszi az ember, amihez kedve volna, hanem azt, amit kell.

Sírni jó néha, talán kell is, megmutatni bátorság, olyan képeket készíteni, amikre emlékszik az ember szerintem azt jelzi, hogy van ott valami belül, ami értékes. Én emlékszem rád, tudom ki vagy, bízom benned, várom, hogy újra meg újra olyan képet küldj, ami megüt, olyan leirattal, ami megszólít, mert képes vagy rá.

Valahogy úgy érzem, sok szék közé esem, semmit sem tudok jól csinálni, amit szeretnék, amit kellene, nincs idő, nincs magabiztosság, se munkában, sem életben... sírós lettem, sírós lettem.

a kép kifejező és nagyon jó - de, már amennyi ránk tartozik, mi baj Kriszta?

Új hozzászólás