Nyugodjék békében.
Részvétem Kriszta, legyél, maradj erős.
Nyugodjék békében.
Most végignéztem a fotóidat az elmúlt időszakból, és más értelmet nyertek. Vidámság csak gyermekek arcán, betonra hullott tavasz, elmosódott cseppek, nyugtalanító jelek porcelánon, karcolt papíron, bontott csirkén. Gyűrt paplanok, húnyt szemhéjak, állj meg világ, ne telj idő, ha nem látom, akkor nincsen. Nyilván kevesek és talán már hűtlen lettek a szavak, aki gyermekké tett, elment, de ettől nem szűntél meg gyermek lenni, a világ sem áll meg, ha úgy is tűnik. Van, akire te vigyázol és akad, aki rád, sötét virágként kibomlik, aztán elhervad a gyász, néha ezután is sebed sebéhez téved, körülötted forgó Napok. Valami elmúlt, valami ezután lesz. Igazságtalan a élet. Terhed oszd meg mással, ahogy velünk is tetted, még ha nem is tudunk vinni belőle. Légy jó.
Igyekszem - köszönöm, Roland.