Egyre közelebb kerülsz ehhez az ablakhoz úgy érzem, egyre belsőbb megfigyeléseket teszel, ami azért jó, mert így lehet eljutni, kitartással ahhoz, hogy egyszer csak a kép belőled kezdjen el mesélni, bentről kifelé. Amit most látunk, olyan, mint egy sztereo képnéző alkalmatosság képe, két fél, és valahol fejben kéne összeállnia, de ha a két felet megnézed, egyértelmű, hogy melyik az erős és melyik a bágyadt, ezért ebből az egyik oldal az, ami használható, akár úgy, hogy a fakeretnél vágsz, akár úgy, hogy a keret mellett, meghagyva a kilincsből még, de az egészen biztos, hogy így most ez a forma olyan, mintha két expozíció készült volna, az egyik oldala kioltja a másik hatását. Ismétlést kérek. (hegyi)