Bocsásd meg nékem,
hogy magamban hordozlak vétlen,
hogy úton-útfélen
minden vonalad bennem van végleg.

Bocsásd meg nékem,
hogy olykor nem bírok magammal,
-elevenen elégek, ha kéred-,
de bennem még csak most elevenedik
szív és a lélek.

Bocsásd meg nékem,
ha savanyúan különc szavakkal élek,
de vannak dolgok amiktől még én is félek,
s eme bástyával élek.

Bocsásd meg nékem,
hogy szívem kertjének
egy-egy parcelláját kelletlenül elnyerted,
és így lett saját veteményesed.

Bocsásd meg nékem,
hogy a rohanó idő
és a végzet ellenére
Te leszel a legkedvesebb emlékem.