Mikor ünnep van, mindig készül valami finom. Sürgés-forgás van, fahéj és fenyő illat, karácsony... Picit gyermekkor is ez nekem.
Nagyon izgalmas képi megoldást kaptunk, csak lötyögős a kompozíció. A kép fölső részénél meghagytad a székek a támlaíveit, és ez elviszi a figyelmet a képről. Ha ebbe belevágsz úgy, hogy a támlából és a támla áttöréseiből semmi se látszódjon, egyből elkezd élni az, amit meg akarsz mutatni, az, hogy itt valaki valamilyen tésztát dagaszt. Ezt érdemes megfontolni, hogy én nem vagyok a nagyon szűk vágásoknak a híve, de itt most azért viszi el a figyelmet a kép fölső része, mert a világosabb felületek mindig fontosságot kapnak, tehát oda figyelünk, ahol a legvilágosabb a kép. Itt most szerencsésen a kép többi részéhez képest a kéz a legvilágosabb, de ha megnézed, akkor a szék támlája is ugyanabban a tónusértékben szerepel, és ez bizonytalanná teszi a nézőt, hogy ez most várok-e még valakit arra a székre, vagy az csak ottmaradt, mert ekkora a konyha, és nem tudtuk hova elrakni. (hegyi)
értékelés:
takaros, melegséget sugárzó házikó, ahol a mama éppen készíti a kalácsot és közben meséli hogyan kell, hogy majd én is eltudjam készíteni a férjemnek ha bekötik a fejem :) Nekem ez jött le mikor először bűvöltem.. :) hangulatos annyi szent
Köszönöm István és Gergely! Gergely, ahogy István írja (szívemből szólt) "Ha nem is kacarászunk, de érezzük".
István: a szék nem akart másik történet lenni, illetve lehet, hogy nem szerencsés, hogy ott van, teljesen spontán kép, nem igazából rendeztem. És bár értem mire gondolsz a szék-történettel, de szerencsére nem...
Ja és Gergely a kéztől balra a mozgó objektum a másik kéz.. amint épp ketté vágja a tésztát.
Szép emlékeket ébreszt bennem a fotód. Először azt hittem kenyér. De aztán látom ünnep, karácsony, talán valamilyen sütemény. Van ennek az egésznek egy belső ünnepe, és azt hiszem, most itt ez a lényeg. Akinek olyan szerencséje van, hogy süteményt sütnek neki, és fel is ismeri ennek a szerencsésségét, annak feltételen ünnep minde ilyen pillanat. A sötét tónusokat most itt én az elmúlással hozom párhuzamba - de valahogy ez nem olyan dráma, mint ahogy először adná magát a múlandóság... Éppen hogy ez az ünnep jellegét is emeli. Ha nem is kacarászunk, de érezzük. Szerintem.
A háttérben a szék viszont kevésbé tetszik, az minta egy másik sztori lenne.
A mélységélesség szerintem is perfect lett.
Első ránézésre nagyon megkedveltem a képet, azonban minél tovább néztem azt, a gondolataim erős ellentétben voltak az ünnepi hangulattal. Ez a feketefehér, érdes kéz olyan drámai és erős, hogy elmegy tőle az ünnepi hangulatom. Helyette nyomott, görcsös és gondterhelt érzéseket kelt bennem.
Emellett nem igazán tudom kivenni, hogy mi az a mozgó objektum, ami a kézfejtől balra helyezkedik el.
Ám szörnyen irigyellek, mert én ilyen mélységélességnél tehetségtelen vagyok a fókuszálásban és rendszerint valami random dolog válik élessé a képemen, nem az, amit épp elképzeltem. :D
Köszönöm mind kettőtöknek, lehet hogy sok a sötét, viszont ahogy ez lenni szokott nem kapcsolnak villanyt csak készül a finomság, nekem ez hozzátartozik, hogy nekem kell mondani már (amit régen nekem mondtak ők), hogy hát nem látsz, miért nem kapcsolsz villanyt ! :):) gyermekkor-ünnep
Köszönöm az elemzést, valóban a székkel fent elfut a dolog. De hamarosan megint karácsony, majd ismétlek :)