Timi, most vitatkozom veled, mégpedig azért, mert ez nekem kicsit megúszós leckemegoldás. A többi képnél azt mondom, hogy mindegy, hogy mikor készült, hogy készült, és mi volt az indíttatás, itt most nem a leirat a fontos. Fontos, hogy ezt leírtad, és igazol engem, de ahogy a képre nézek is az a problémám, hogy mintha ehhez nem most lenne, vagy nem lenne közöd, vagy valahogy ebből az jön ki, hogy ez egy feladat volt, amit le akartál tudni, megcsináltál a legjobb tudásod szerint, de érzelmileg nem érzem, hogy közöd lenne hozzá. Az egy dolog, hogy a kedvenc macid, meg az is, hogy odatetted ezeket a képeket, amik valószínű, hogy rólad készültek, mégis az egész olyan kiszakított, kiragadott. Ez nem baj, mert piedesztálra lehet állítani ezeket a tárgyakat, de ettől most nekem inkább olyan steril, és nem fölemelt. Szépek a fények, a tónusok, ezzel nincsen semmi baj, csak ahhoz képest, ami a Rugós geci képeden van, hogy képen vág, miközben egy egyszerű valami, mégis letaglóz, ennél a képnél ezt nem érzem. Ha egy fotó nem tud megragadni, az valahogy nem stimmel. Ennek is meg kellene tudni ezt oldani, legyél bátrabb. Visszaadom ismétlésre, mert kíváncsi lennék arra, hogy mit gondolsz a gyerekkorról most. Jó lenne, ha kapnánk egy ilyet, hogy mit csinál Timi a gyerekkorával, és a sajátodról mesélj, ne a gyerekkorról általánosságban. Neked ez azért is kihívás, mert gyerekekkel is dolgozol, de én most nem erre vagyok kíváncsi, hogy milyen gyerekfotót tudsz csinálni, tudom, hogy jókat, hanem arra, hogy milyen Timi gyerekkora. Ismétlés. (hegyi)