Most nem a filmről lesz szó. Pedig az is megér egy misét.
 Kedves ismerőseink meghívtak, hogy a magyar tenger mellett töltsünk velük el egy hétvégét. Amit akkor még nem sejtettem, hogy egyrészt ilyen nagyvonalúak lesznek, (amit rettentő pofátlanul ki is használtam, nekem legyen mondva meg is kaptam érte a magamét) 
másrészt, hogy a kultúra ilyen sűrűn fog a nyakamba szakadni. 
Nem panaszképpen, avagy dicsekvésképpen, de rengeteg szép és/vagy érdekes helyen jártunk. Szóval csak úgy kulturálódtunk. 
Aztán vasárnap este hazaérve, a lift előtt egy fiatalember megkérdezte, nem vesztettük-e el a kígyónkat, pontosabban a gabonasiklónkat. Merthogy ő megtalálta. Meg is kérdeztem gyorsan hanyadikon lakik. A negyediken. Én kissé megnyugodtam, a lift előtt ácsorgó negyedikre igyekvő fiatal lány nem annyira. Ráadásul ez a srác megint elvesztette. Na erre a leányzó még érdekesebb arcot vágott.
   Aztán hétfő lett. 
Kiderült, hogy túlóráznom kell aznap. Gondoltam valahogy üzennem kell, hogy később érek haza. Mivel a telefonomon nem volt pénz, gondoltam a főnök netbookján, üzenek a FB-n keresztül. 
Na ekkor derült ki, hogy úgy tűnik több érdekes dolog is történt. Egyrészt abban a hátizsákban volt Ágnes kulcsa is amit én elhoztam magammal. Ez még nem lenne olyan nagy baj, ha nem én jövök el otthonról hamarabb ráadásul gondosan bezártam magam mögött az ajtót. De ez csak az egyik fele. A telefonom, mint kiderült, nincs kikapcsolva ahogy Ágnes vélte. Merthogy küldött SMS-t meg próbált is hívni. Megnéztem a telefonom és be volt kapcsolva ugyan, de egy deka térerő sem volt rajta. Kimentem a mélygarázsból ahol dolgozom, de ott sem volt semmi. Kikapcs-bekapcs. Láss csodát, megjavult. 
Szóval így aztán reggel bezártam Ágnest, este pedig kizártam. 
Itt jutott eszembe Douglas Adams és Dirk Gently. Meg a holizmus. Elvégre ha nem jut eszembe , hogy üzenjek haza, nem derül ki, hogy a telefonom nem jó. Mert hogy nem is néztem a térerőjelzést. Hosszú évek alatt eddig csak egyszer csinálta. Meg persze éppen most, amikor fontos lett volna, hogy elérjenek.
   Szóval kultúra és bezártság. 

Ma pedig láttam egy cetlit a liftben, miszerint ha valaki a kígyóját keresi hívja fel az alábbi számot. Csak az nem derült ki, hogy a dunsztos üvegből megtaláló-újfent-elvesztő fiatalember másodszor is megtalálta az elvesztett jószágot vagy ez egy újabb szerencsés nyertes. Arról nem is beszélve, hogy tényleg elvesztette-e valaki (és ha igen kicsoda), vagy ez egy vadon élő ám de kalandos kedvű csúszómászó. Strange Days.