Én gyalog jártam óvodába mert csak egy saroknyira volt otthonról, de mindig is akartam, hogy a kis sárga bringámmal parkolhassak az óvoda előtt. (Nos ez nem az az óvoda ahova jártam. Ez az óvoda a Bástya utcában áll [5. ker.] és minden nap ott parkolnak ezek a kis bringák. Ha tehetem erre megyek a gimnáziumból haza fele és jót derülök ezen a képen.)
András, itt megint ugyanazt tudom mondani, mint az előző képnél: kompozíció, forma, és esztétika. Ezt az egészet te most kinyitottad a kép jobb fölső sarkánál, ott van egy autó, ott vannak a fák, ott van az ég. Mindig a világos rész felé visszük a tekintetet, és az ember nem azt nézi, hogy mi történik itt a kis bringákkal, hanem oda kezdek el nézni az ég felé. Folyamatosan fordul el a fejem, nézek ki a képhatáron kívülre, hogy mi történhet arrafelé. Ezt be kell tudni zárni, ezt kompozícióval fogod tudni létrehozni, az épület falánál van a képhatár, ami utána történik, már nem érdekes. Valamelyiket válaszd ki, melyik a főszereplő, miről szeretnél mesélni, melyik gyerek történetét akarod itt megmutatni? Ezt érdemes lenne végiggondolnod a fentieknek a figyelembe vételével, hogy itt bizony neked kell a döntést meghozni, ezt nem bízhatod a néződre. Ismétlést kérek, ha lehet. (hegyi)
A hugi gyermekei is biciklivel jártak/járnak iskolába/óvodába.
Nálunk nem annyira lehet megoldani, mert abban a nagy faluban vagy sokat gyalogol az ember vagy biciklire kap.
A kép tetszik. Mosolyogtam. :)