Nagyon tetszik, hogy széles skálán mozog a tónusterjedelem, hogy a hajad a háttértől képes elválni, és ez előnyére válik a képnek, nagyon plasztikussá, térbelivé, anyagszerűvé válik a tónusok használata. Az a kép, amit látok, nem túl kegyes. Persze lehet azt mondani, hogy most ébredtem, ezért kócos is vagyok - az a tekintet, amit mutatsz, abszolút párhuzammal van azzal, amit a szád mutat. Ahogy én szoktam mondani, hogy takarjuk le külön a szemet, külön a szájat… most én azt gondolom, hogy ezek abszolút egy irányba mutatnak, és ez jó. Csak abban nem vagyok biztos, hogy az az irány, amit ez mutat, az előnyödre szolgál-e. Ugyanis egy nagyon vad, nagyon elszánt tekintet látok, ami persze jó, de ez az elszántság nem nagyon enged hozzád közel. Az élet az olyan, hogy nem mindig tudunk mosolyogni, nem mindig tudunk kedvesek lenni, szükség van olykor határozottságra is, de ha egy szó kellene, hogy eszembe jusson erről a képről, akkor azt mondom, hogy amazon, akinek pajzs és dárda van a kezében és átrohan a világon. Azt kell mondjam, hogy elfogadom az üzenetet, mert nyilvánvaló, hogy nem véletlenül kerül ez ide így, ebben a formában az oldalra, de arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ezek a képek – azonkívül, hogy a pillanatnyi állapotunkat tükrözik – orientálnak is némileg. Lehet, hogy most egy olyan életperiódusban vagy, hogy ezeket az erőket kell megmozgatnod, mert ennek a lenyomata is egy nagyon fontos dolog. Kíváncsian várom, hogy merre haladunk. Várom a folytatást, remélem, hogy hamarosan kapunk új képeket. Ez az Ágnes, akit itt látunk jóllehet azért furcsa, mert ez a valóság, és most kapjuk meg azt a képet, amin nincs rajta a társaság által elvárt maszk. És ez fontos. Hajrá! (hegyi)
értékelés: