A technika gondolom nagyjából hasonló, mint az előző képednél, de mindegy is, itt ez mellékessé válik a kép üzenete miatt. Látok egy nagyon érdekes, tájképnek is egy nagyon jól beillő hátteret, van az egésznek egy kicsi Mars-béli, furcsa íze, nem egy szokványos táj, ettől a színtől kap egy furcsa szürrealitást, miközben van egy főszereplőnk, aki kifelé is néz a képből, kiszorult ebből az egészből, és áll valahol a kép szélén. Ettől az egész olyan meghökkentő hatást kelt, mintha egy petricsészében nézegetném azt, hogy mi is volt az én családommal a helyzet, hogy most hogy is volt az 2012-ben, amikor Anyával egyedül maradtunk a nagy kietlen sziklák között, és megbeszéltük azt, hogy a világ miért ilyen velünk, és mitől maradtunk mi ketten csajok. Ugye férfi szereplő nincs a képen, és mégiscsak egy Család leckét kapunk, ahol csak Anya van megjelenítve a szereplők közül. Nem egy vidám kép még akkor sem, ha ezek a vöröses-rozsda színek emelnek az egésznek a rezgésszámán, de a kompozíció nem egy boldog helyzet, de mindenképpen őszinte és egyenes. Van ebben egy beletörődés, egy dacos helyzet, de azért ott van kimondatlanul, hogy azért ez nem biztos, hogy ez így jó. (hegyi)
értékelés: