Blanka, ez otthoni emlékkönyvbe való kép, most ez nem sikerült olyan erős képnek, ami fotográfiailag is megoldana bármilyen kérdést. Ez nem több mint egy geg. Vakuval fotózva, erősen bevillantva, tulajdonképpen ezzel létrehozol egy nagyon erős, kopogós képet az előtérben, a háttér pedig sötétben marad. Esetleges az, ahogy ebben a körben benne vagyunk, tehát magának a grimaszolásnak, a hülyéskedésnek a hangulata megjön, de azáltal, hogy ez befagy ebbe a pillanatba, ez az egyetlen gesztus, ez örökítődik meg. Se az eleje, hogy hogy jutottatok idáig, hogy itt ökörködtök a kamera előtt, se a folyatása, hogy min röhögtök, nincs rajta a képen, csak ez az egy, kimerevített pillanat van. Igen ám, de ez a pillanat csak értelmezés kérdése, hogy vidám vagy nem. Takard le a kisfiúnak a száját, nézd csak a szemét, és ha csak azt nézed, akkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ő a csúcspontján van annak, amikor ezt az egész játékot ő élvezi. De ennél komolyabb kérdés, hogy mi történik a képen és miért. Erre nem ad a kép választ amellett, hogy esztétikailag sem üti meg azt a szintet, ami érdemes arra, hogy megőrizzük. Ez egy gesztusfotó, ebben elfogadható, de leckemegoldásnak ez kevés. (hegyi)