Győző, egyszerű leszek: ez egy verbálfotó. Ezt, aki nincs beavatva, nem tudja megfejteni. Látunk egy laptopot, viszonylag furcsán fotózva, nem nagyon értem, hogy miért ott, és úgy, ahogy éppen van, a háttérben lehet, hogy voltak még tárgyak, mert sejthető, hogy ott valami drótokat mintha látnék, de ezek felismerhetetlenek. Az, amit itt most kapunk, ebben a formában egy rossz laptop-fotó. Ha ezt fölteszed valamilyen aukciós oldalra, hogy el akarod adni ezt a gépet, akkor e kép alapján nem biztos, hogy meg akarom venni. Igen ám, de ezt te beküldted egy érzelmi leckére, ami a magányról és a hiányról szól. Ebből a képből se a magány, se a hiány nem értelmezhető, ez csak a te fejedben van most meg. Lehet, hogy arra gondoltál, hogy „de épp itt mondom azt a műsorban, hogy milyen magányos vagyok”, és ezt nekem, mint nézőnek, a hullámformából kellene megállapítanom. Nem tudom, hogy mennyire világos, amit mondani akarok, hogy ahhoz, hogy érzelmileg ez köthető legyen bármihez, ezeket az érzelmeket bele kell rakni ebbe a képbe. Ezt én mint lecke adom vissza ismétlésre, nem mint kép. Ez a kép önmagában nem kép. Ismétlés. (hegyi)