Nagyon furcsa ez a kép attól, ahogy a perspektíva ábrázolódik, olyan érdekes az, hogy feszültséget hordoz a széttartó vonalak aránya és hatása, az, hogy az objektív torzításától miképp torzulnak ezek a felületek, maga a tömegelhelyezés, nagyon határozott kontúrokkal rendelkező tömegeket kapunk, viszonylag kevés képelemmel dolgozik Sándor. Azt most bemondásra kell elhinnem, hogy a két fiatal, aki a képen van Rómeó és Júlia, miközben a hangulat megvan, de érdekes, fanyar csavarás a történeten az, hogy a kerekesszék ott van a képen. Megint azt a kettősséget érzem, amit az előző képednél, hogy a tömegelhelyezés abszolút indokolt, tökéletesen rendben van, és ha csak ezt nézem, akkor ez egy kiválóan komponált kép, miközben ha a sztorit nézem, akkor az, hogy ilyen kis bolha méretűek a szereplők, ettől olyan szinten távolságtartóvá válik az egész, ami nekem nem biztos, hogy indokolt. Nem tudom, hogy mennyire instruálható a modelljeid, mennyire lehetett volna ebbe beleavatkozni, de én azt gondolom, hogy ha közelebb lennének, akár még kihasználva azt is, hogy a lépcsőn a perspektívával is lehet játszani, talán akkor hozzám is közelebb kerülne ez az egész. Most nekem inkább olyan, mintha meg lenne ez a kép, és a humor részét az adná, hogy ottfelejtetted a kerekesszéket, és ezek az olasz rosszcsont, vásott kölykök már nézik, hogy mit lehet az ottani Ecseri piacon ebből hasznosítani. Szóval furcsa, de nem egészen azt az élményt hozza nekem, mint amit te itt írsz az alcímben. Nekem ebben több gyermeki humor van, mintsem a Rómeó és Júlia történetnek a drámaisága. Nem érzem most ezt a párhuzamot olyan erősnek. Azért vagyok bizonytalan, mert a kompozíció abszolút három csillagos, de a történetmesélés nem, emiatt kettő csillagot adok. (hegyi)
értékelés: