Megint előveszem az ollót. A képnek a jobb oldaláról, ahol visszahajlik ez az izé, a csirkeháló, ott azt le kell vágni. Az ott nem szép ahogy visszahajlik. Pontosítok. Ki lehet használni azt is ami ennek az egésznek a kuszaságából létrejön, de akkor meg csak azt használjuk, mert ennek a kettőnek a határvonala az ami nem szép. Ha ezt levágtad – még talán kérdéses, van valami csomósodás ott a kép majdnem közepén ezekből a drótokból -, akkor már izgalmas lesz az amit látok. Most abból, ami abból a túlvilágított napfelkeltéből látszik, aztán az ég szürkéjéből, mint valami nagyon finom megfigyelésből, és ebből a méhsejt mintázatból létrejön, ennek az egésznek az érzelmi világából kidöccent engem ez a nagyon határozott technikai probléma, ami ott ezzel az egymásra hajlással létre jött. Azt nem tudom, mert már nem emlékszem, amikor ott jártam, hogy ez hogy van oda felrakva, hogy mennyire elérhető ez, vagy mennyire lehetne ezt úgy megszerelni – ki ne essetek az ablakon -, hogy megszüntesd ezt a helyzetet. Ezek úgy egymásra vannak rakva. Gondolom, hogy a szerelésnél slendriánul lett felrakva. Optikailag ez problematikus, tehát vizuálisan van ezzel gond. Ez mindig gond lesz, amikor dolgozol ezzel az ablakkal. Márpedig hát szeretsz ezzel dolgozni, tehát fontos lenne, hogy ez egy kicsit gatyába legyen rázva. (hegyi)
értékelés: