Adva van egy tényszerű, rajzos part, építést jelző szalaggal, és adva van a vízfelület, hajó, ködös, légies, líraira hajazó formája, no ez a kettő most szinte kiegyenlíti egymást, egyik se tud érvényesülni, egyik sztori se tud kiteljesedni, egyszerűbben mondva vakarom a fejem, hogy most akkor mi is, amit Gergő ezzel mondani szeretett volna? Ha ez az első nyaram a Balatonnál munkafüzetbe került volna, azt mondom, oké, hát a gyerek sose látott még vizet, de azért ez Gergő így nekem képnek nem elég. Döntsd el, mi érdekel, mit akarsz, ne legyél ennyire távolságtartó, menj bele a sztorikba - avagy vállald fel a magad lírai énjét, merengj, mesélj, pengess lágy húrokat, de a tilitoli talabizás az nem építi a képet. Ez így a nézőnek nem eldönthető, mi akar lenni, mert se szocio, se líra, egyiknek se elég karakteres, nem elég rajzos. (hegyi)