Pedig nem kéne, merj szabadon repülő madár lenni... ;-)
Nagyon nagy érdeklődéssel nézem, amit Brigitta csinál. Megmondom miért. Van benne valami olyan elementális ereje a rácsodálkozásnak a világra, ami irigylésre méltó. Azért mondom ezt, mert azok, akik szakmában dolgoznak, akik napi szinten folyamatosan fotóznak, az én meglátásom szerint ezt a képességüket veszítik el legelőször. Jönnek azok a képek, amik szakmailag kifogástalanok, csak elvesztették a varázserejüket. Brigitta munkái nagyon sok esetben rendelkeznek ezzel a varázserővel, a maguk tökéletlenségével és pontatlanságaival együtt. És pontosan ettől a tökéletlenségtől és pontatlanságtól válik őszintévé a közlés. Nagyon érdekes. Mindezt úgy mondom, hogy kicsit tartok is tőle, hogy ha én ezeket elmondom, nehogy az történjen, mint a hályogkovácsnál hogy megfejtjük a titkot és akkor elveszítjük a bátorságát ennek az egésznek. Szóval Brigitta én arra próbállak téged ösztönözni, hogy nem kell neked azt hiszem túl sokat törődnöd a kritikákkal, csak csináld amit csinálsz - nyilvánvaló ettől ez nem jelenti azt, hogy nem fogsz jelzéseket kapni, hiszen azért vagyunk itt. Ezeket kezeld a saját értékükön és higgyél magadban - azért nem kell elszállni magadtól, csak higgyél abban, hogy amit csinálsz annak van értelme. Szerintem ez pont elég, nem kell ennél több. Azt gondolom egyébként, hogy ne agyalj nagyon sokat azon, hogy kell-e neked ezzel foglalkozni, mert ez evidens és egyértelmű, hogy igen. Amit a képről tudok mondani, az egy nagyon izgalmas konstrukció, tulajdonképpen egy nagyon érdekes térjáték. Nagyon festői, nagyon grafikus, nagyon jó ízléssel érinti meg ezeket a határterületeket, ami a fotó határterülete és ez akkor is igaz lenne, ha nem lenne ott ez a madár. De a madár az, ami miatt ez a kép 10 pont. Tehát én azt gondolom, hogy az utóbbi idők egyik legizgalmasabb képét kaptuk. Szóval hajrá, várom a folytatást! Az benne az érdekes, hogy tökéletesen más attitűdből közelíted ezt meg és ez nem teszi érvénytelenné a többi megközelítést, mert a valós és tárgyias megközelítés is éppúgy érdekes, mint ahogy ez, ahol egy áttételes üzenetet kapunk. (hegyi)
értékelés:
jaj, persze, hogy pozitívan vettem, oly mértékben is, hogy némi racionalitással lökdöstem magam vissza a földre a hatása alól ;)
Brigitta én nem negatívan értettem a Brigittásságot, hanem azt akartam vele mondani, hogy van egyfajta felismerhető stílusod. :) Szóval abszolúte pozitívan értettem ám!
Szerintem nagyon jól értelmezted a Zsolt vörös kendőjét. Nekem is tetszik.
A "brigittás" nem jelent semmi olyan negatívat, amit te elképzelsz :)
Szerintem egészen frankó lett az eredmény. Ahogy az összedobált síkok összeállnak egy alagúttá, dobozzá, amin át kilátni az égre.
Ügyes, na.
Szerintem.
Köszönöm a véleményed. Ez a "Brigittás" jelző teljesen feldobott ;)
Mikor megpillantottam a témát, az épített környezetbe gondoltam a feltöltést, de eszembe jutott Zsolt tanácsa a "vörös kendő"-vel kapcsolatban.
http://latszoter.hu/szakkor/rendszerben
Ezt a kendőt helyettesíti a madárka. Kicsit tekertem, fojtottam rajta, (amíg csak szúrni nem-kezd a látvány) de így már nem kerülhetett az eredeti leckébe.
Kicsit azért tartok tőle, hogy a Brigittás némi elnagyoltságot, és a pillanatok alatt való összedobást jelenti.
Ez olyan Brigittás, erősen kontrasztos, roncsolt tónusvilág. De ehez a képhez simán elfér, erősít. A bezárt szűk hely,az ember felnéz az égre, sóvárog a szabadságra, a boldog szárnyalásra a lelkünk... És ezt is megtaláltad, belekomponáltad a képbe azzal a galambbal. Mindezek mellett a bezártságot a feszes geometria is erősíti. Tetszik!
A bezártság kontra szabad madár általános sztereotípiával együtt is nagyon jó megfogalmazás. Unásig ismert a sztori, de ezekkel a szúrós háromszögekkel nagyon jól kisajátítottad, vagy egyénítetted...