Kedves Tamás, köszöntünk itt a Látszótéren! Nagyon jó élmény az, amit megosztasz velünk, nagyon jól megfogott pillanat. A kamera nézőpontjával nem százszázalékosan tudok egyetérteni. Itt a kép fölső régiójában az égből, ami egy nagy szürkeség, merthogy egy nyári verőfényes időről beszélünk, adsz egy olyan kétujjnyi részt, amire nagyon nagy szükség nincsen, viszont ezt a kétujjnyi részt nagyon jó lett volna hozzáadni a kép aljához. Bevallom férfiasan, jó darabig kellett nézegetnem ezt a képet, amíg rájöttem, hogy ez egy csúszda. Tehát az igazság az, hogy ennél formailag azért többet mesélt volna erről a sztoriról, ha magáról a csúszdáról többet kapunk, mint az égről. Azt is hozzáteszem, hogy itt a szereplőből is többet kapnánk, és ez fontos lenne. A leckét ettől függetlenül adom vissza ismétlésre. Ez egy önportrés lecke, az önportrét magunk csináljuk, nem rólunk csinálják. Igen nagy valószínűséggel ezt a képet nem te készítetted magadról, hanem rólad készítette valaki és akkor ez az ő képe, nem a tiéd. Mindemellett amit eddig elmondtam, kérem, hogy ezt a leckét tessék megismételni, úgy, hogy saját magadról készített képet küldesz. (hegyi)