Nagyon érdekes az, hogy nézem ezt a képet és nem enged el. Látok egy nagyon markáns tekintetet, látok egy kemény, összeszorított ajkat és mindez mégis valahol elindul valamiféle érzelmi oldás felé, magyarán érzek egy belső munkát abban, hogy miként ábrázolhatom magam, mi az optimális, milyen irányt vegyek (karakteres, kemény irányt vagy érzelmeset)? A furcsa az, hogy miközben ez egy nagyon határozott kép, mégis egy nagyon érzelmes üzenet. Úgyhogy azt hiszem, hogy sikerült megoldanod a feladatot ezzel a képpel. Azt nem tudom, hogy mennyiben érzed szükségszerűen hozzád tartozónak a szemüveget – itt most abban van szerepe, hogy azáltal hogy lejjebb toltad a szemüveget és a szemünkbe nézed, ezzel erősíted az odafigyelés, a ránk figyelés élményét. Hogy szakítasz azzal, ami az eddigi tevékenység és most oké, letoltam a szemüvegem, mondjad, idefigyelek és veled foglalkozom, és ez egy jó dolog. Megvan a 3 csillag, leckemegoldás. István, kérnék erre azért még képet – tehát nem egy képpel ússzuk meg, menjünk még beljebb. (hegyi)
értékelés: