Brigittának is azt mondom technikailag, rögtön az elején, hogy a 700 pixel fontos – ha már van, akkor használjuk ki a teret. Az üzenetet értem, nekem egy kicsit olyan a hatása ennek a képnek most, mintha valamit – valami érzést, valami történetet szeretnék újból elmesélni. Tehát nem az első és primer élmény átélését érzem, hanem azt, hogy ezt az élményt egyszer már megéltem és most újból meg szeretném valakinek mutatni, hogy akkor én mit éreztem. Amit még hozzá szeretnék tenni, hogy Brigitta is ott volt az utómunka táborban – érdemes lenne itt egy kicsit a tónusokkal játszani, és amit mutattam a maszkolással, érdemes lenne itt a csukló és a kar világosabb foltjából visszább venni azért, mert akkor nagyobb hangsúlyt kaphat maga a fa deszkával és a kézzel létrejövő ritmus. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm, jó érzed, szeretném alaposan átrágni a koromtémát. Nem új-keletű, de ráébredtem, hogy annyira talán mégsem mindennapi, hogy csak úgy engedjem elveszni.
Szerencsére megvan az eredeti kocka, nagy méretben, roncsolatlanul, és az éghajlatra való tekintettel akár teljesen újat is képes vagyok csinálni rövid határidőn belül.
Melyiket válasszam az ismétléshez?
Én a később feltöltöttet láttam előbb... Pedig itt egy csomó magyarázat, képileg, és szövegesen is...
Köszönöm Zoltán!
Igen, az a furcsa pillanat állt fel, amikor a jelen már múlt.
Picit már most is csak a jóra emlékszem, és félek, hogy örökre elvesztem mindazt, amiről talán tévesen állítom, hogy nekem túl sötét. Ezért is töltöttem fel ezt a három összekormozott kezű képet.
Igazából, búcsú. Gyász...mindentől, ami annyira igazi, hogy kezet kell mosni utána.
aztán már csak köröm-körök ;)
Beszédes kép... Saját meglátásom, nem feltétlen egyezik a szándékaiddal: égeted a multat, mindent ami fáj? Elillan a kéményen át az emlék, de egy rövid ideig még meleget ad. Aztán a kályha kihűl, mert mindegyik ezt teszi előbb-utóbb. Új emlékeket kell begyűjteni, és nem hagyni kialudni a tüzet. Mindig kell rávetni egy-egy forgácsot, nem csak évfordulókon...
És ahol kályha, ott mindig van ám korom is. Nem leszel tőle fekete bárány, _csak_ fekete. :)
Én mindig annak vagyok a híve, hogy adott kép érzetének és tapasztalatának birtokában ha van mód, ismételjünk, mert arra épülhet új érzet.