Ágnes nagyon fontos, hogy kinyitottál egy ajtót, hogy beléptél ebbe a szobába és kíváncsian, érdeklődően nézel körbe, azaz fontos, hogy az önmegfigyeléseidet kitartóan folytatod, mert ezen az úton olyan alapélményekhez juthatsz, amik nem csak magadhoz visznek közelebb, de ezáltal a külvilághoz való alkotói viszonyulásodban is jelentősek lehetnek, pontosíthatnak gondolatokat. A fény, a fény, a fény. A környezet, a főszereplő, minden akkor fog összeállni és egységbe kerülni, ha a fényeket figyeled és tudatosan használod. Az "úgy ahogy", a talált helyzet jó kiindulási alap lehet, de ahhoz, hogy majd később végállomásként üzenetet is hordozhasson, ahhoz az kell, hogy a klasszikusabb irányt is magadévá tedd. Ha javasolhatok ilyet, tedd félre a kortársakat, egyrészt azért, mert sok bennük a blöff, másrészt azért, mert ahol valódi érték és üzenet van, ott amit mint kortárs, mondhatnám úgy is, hogy experimentális vagy kísérleti vonal megtalálhatunk és láthatunk, ahhoz adott alkotó is javarészt a klasszikusok ismeretén át és a klasszikusok megfigyelésével szerzett tapasztalatok által jutnak el. Egyszerűbben fogalmazva fel kell építeni egy olyan alapzatot, ami mint esztétikai bázisélmények tömege az építkezés alapja is lehet, ahonnan majd el lehet rugaszkodni. Az aktban sok kísérletezési lehetőség rejlik. Az önmegfigyelés azért segít, mert úgymond ingyér juttat hozzá anatómiai ismerethez, a magam megfigyelése és használata által tudhatom, hogy ha erre hajlok, így gyűrődik a bőr, ha arra, úgy, és ez is fontos ahhoz, hogy mindez majd később, amikor modellel dolgozik az ember, úgymond élményként a kisujjában legyen. A klasszikus festészeti vonalat javaslom tanulmányozni, szánj rá időt, hogy amit tudsz, élőben, eredetiben, nagy méretben és térben lásd, azaz amit lehet, múzeumban nézz meg. Itt kilóra kell menni, nem az a fontos, hogy művészettörténetileg is képben legyünk, hanem hogy minél több kép befogadása által feltöltsük a képi akkumulátorainkat. (hegyi)