Köszönöm a kiválasztást. Mindenképpen nyomon követem az adásodat!

Április 23-án este 8 órakor lesz adásom, amiben beszélek a képedről. Ha tudsz, gyere és hallgasd :-)

Nem, csalódásról szó sincs. Eljutottál egy ajtóig, és egyelőre tétovázol, hogy benyiss-e rajta, hogy mi lesz mögötte, kell-e félni tőle, érdekes-e, és ha igen, hogy meséled majd el, mi van az ajtó mögött. Értem ezt. Ez a kép egy előfutár, egy könyvjelző, hogy oké, kell meséljek a gyerekkorról. De ez a kép nem mesél a te gyerekkorodról. A vágyról se. Helyettesítés. Ahhoz, hogy gyerekkor legyen, vagy ahhoz, hogy vágy legyen, mindkettőhöz az kell, hogy a statisztád helyére lépj, akár fizikailag is, de érzelmileg mindenképpen.

Egyszerűbben fogalmazva. A képen egy kisgyerek látható. Ő nem te vagy. Ő nem a te gyerekkorod. És nem a te vágyad. Ahhoz, hogy mesélhessen a gyerekkorodról,
a) instruálni kell a gyereket, hogy azt csinálja, ami veled történt, megszemélyesítsen, leíró jelleggel, tényszerűen
b) magad kell belehelyezned a gyerek szerepébe és önképként dolgozni ezzel a témakörrel, akár átvitten, akár konkrétan.

Köszönöm az értékelést. Értem.
Amikor végigolvastam az elemzésed, megakadt az a szó bennem, hogy "vágyairól"
Lehet, hogy vágy címmel kellett volna feldobnom, esetleg maga a vágy leckébe.
Azt hiszem igazad van abban, hogy külsőleg erről a képről nem látni a gyerekkoromba.
A megtörténhetetlen vágy... se oda, se vissza...

Ugye a megleptél nem egyenlő a végképp csalódtam bennedd-el.
Fogalmad sincs, hogy mennyire fogalmam sincs :D