Tamás, megint feladtad a leckét! Nagyon érdekes ez az egész. Hogy a köldökhöz mi a közünk - azt tudom elképzelni, hogy talán a köldöködre tetted rá ezeket a poharakat. Van erre utalás is ezzel a színvilággal. Nagyon érdekes ez az egész, azzal együtt, hogy nem egy könnyen kibontható üzenet. Van egy kisebb pohár, meg egy nagyobb pohár, mind a kettőben áttetsző folyadék. Ha akarom, és ezt a kultúrkört boncolgatom, akkor ez egy feles és a kísérője egy pohár víz. A háttérben látszik egy erkély jelenet, vagy valamilyen kerti kapcsolódás a külvilággal. Ez az egész olyan napindítást hoz, ami nem egy vidám ügy, ezt azért lássuk be. Az is látszik, hogy ez nem egy reklám fotó, ezek a poharak használatban vannak, az ujjlenyomatok abszolút erre utalnak és ezzel a ferde horizonttal, ezzel a ferdére döntött helyzettel is az egésznek az esetlegességével, a kétségbeesésésével, egy úgymond minden mindegy hatása van. A kép nagyon erős. Az már egy másik kérdés, hogy amikor az ember ezt elkezdi dekódolni, akkor ezek az üzenetek mennyire és milyen hatással vannak a nézőre. Biztos, hogy erős ez a hatás, csak a döntést, minthogyha most a nézőnek kellene meghoznia, és ez nem a képi gondolatok értelmében értendő, hanem az üzenet értelmében. Mintha analízis történne, aminek a kimondását a nézőre bíznád. Ez azért érdekes játszma – azt nem mondom, hogy ez rossz –, mert van benne egy olyan is, hogy: Na, ki mered mondani, hogy mit gondolsz? Na, meg mered fogalmazni azt, hogy mi ez? Ítélkezel? Elfogadod? Provokatív, az biztos! Ha a köldököt akarom értelmezni, szintén újabb irányok nyílnak ki, akár a kötöttségekkel, kötődésekkel, vagy azok elvágásával, transzpozíciójával kapcsolatban, talán így működik a dolog. Nem egy egyszerű üzenet, az biztos!
Azt szeretném mondani Tamás, amit már kommentben meg is tettem, és többször elmondok, mint most is, hogy jó lenne kommunikálnunk. Az odáig rendben van, hogy az ember készít valamit, nagyon határozott üzeneteket küld, és azokat leteszi az asztalra. De ha miután ezek a képek az asztalra kerültek, háttérbe lép, és egy függöny mögül nézi a reakciókat és nem ad viszontreakciót, akkor az egyrészt azért nehéz, mert felerősíti azt az élményt, hogy tapogatózom a sötétben és nem tudom, hogy jó, vagy rossz irányba - másrészt lássuk be, hogy azon túl, hogy megmutatjuk itt saját magunkat, ilyen értelemben ezek faliújság üzenetek is, és azon kívül jó lenne, ha a kommunikáció által segítenénk egymásnak, és ebben te nélkülözhetetlen vagy. Akkor is, ha a nehezebben emészthető, vagy az összetettebb üzeneteid miatt nem biztos, hogy mindenki mer rögtön hozzászólni ehhez a képhez. De ha már egy kérdést feltettél, akkor arra a kérdésre érkező válaszok, reakciók után jó lenne, ha te is beszállnál ebbe a játékba, ebbe a meccsbe. Ne tűnj el, egy határozottabb jelenlétet kérnék tőled, hogyha ez kérhető. És ez fontos lenne, mert egyértelműen látszik, hogy egy olyan emberrel van dolgunk, egy olyan alkotóval, akinek igenis nagyon erős elképzelése van a világról, nagyon erős véleménye, a saját szerepéről is, de az útkeresés nem csak a tiéd, hanem a miénk is. (hegyi)
értékelés:
Hátulról megyek előre. Az egyenes megfogalmazás az nem az nekem, hogy nem szabom testre a mondanivalót - hiszen az nem cél, hogy bárki örömét vagy kedvét elvegyem. Hisz milyen jogon? És adok helyette valamit cserébe? De ettől még hazudni nem hazudok, elmondom, amit gondolok.
Az első bekezdésre. A meglátásom hasonló a köldököt illetően azon kívül, ami a formai párhuzam lehetett volna. Tehát a kód-dekód működik meglátásom szerint. A dilemmát hogy fotóznád meg?
Köszönöm az elemzést! A köldök leckébe sorolás, ha melodrámai akarok lenni, lehet az, hogy más már nem köt az élethez. De azért ez nem igaz. Aztán lehet az is, hogy el kéne tépni azt a köldökzsinórt, ami az alkoholhoz köt.
Amit a jelenlétről írsz, én úgy érzem, hogy nem bújok el. Mindig válaszolok, minden hozzászólásra. Mások képeihez is hozzászólok néha, de ebben gátol az, hogy nem tudom körülírni a mondanivalómat, az egyenes fogalmazás pedig itt nem divat.
Köszönöm! Zoltán, a víznek nem volt esélye. István, a köldök leckeválasztás, szokásomtól eltérően, most nem esetleges. Jól érzed.
Ha cím és lecke nélkül meglátom a fotót, rögtön üzen, erősen, bár pont a reggel és pont a köldök nem jutna eszembe (evidenciaként). Úgy tűnik nekem, hogy van egy perspektivikus játék, azaz a valóság az ami a ferde sík. És így van ebben egy keserű játék, hiszen a poharak hozták "egyenesbe" az ablakot - a felsejlő külvilágot. (És persze nem mondom, hogy ezen át nem sejtek egy köldök-allegóriát)
Van itt valami tényleg nagyon reggel... Lapos fények, ferde minden mert még éppen csak eszmélünk, most áll össze újra a környeztő a világ, ahogy az álom szertefoszlik, és bekúszik a tudat alá az ébredés... Hol is vagyok, hogy kerültem ide? Talán ha bedobom azt a felest, azt az intravénáskiskedvest akkor kitisztul a kép... Vagy válasszam a vizet?
Tamás, részemről egyáltalán nem gond, ha egyenesen fogalmazol, és nem írod körül a mondandódat.