Egy négyzetes kompozíciót kapunk. Ha a tömegelhelyezést figyelem, akkor van egy fő figuránk, aki egy kicsit a képnek a bal oldalára szorult és ennek ellenpontjaként van két fénypontunk a jobb felső sarokban és nagyjából a kép felső részén, a figurának a vállánál. Próbáltam értelmezni ezt a fajta értelmezést és bevallom neked férfiasan Zoli, hogy ott akadok el folyamatosan, hogy miért került ez a fénypont a válladhoz? Mit akar ez mondani? Miért oda komponáltad? Nyilvánvalóan ez egy olyan dolog, amiben az ember nehezebben tud mit kezdeni akkor, amikor önmagát fényképezi, mert a kontroll lehetősége kisebb, főleg, ha háttal állunk a kamerának. Ilyenkor nagy segítséget jelenthet egy barát, akit odahívok, beállítok, esetleg oda teszek egy jelet a földre, hogy hova kell nekem állni, egy kavicsot, egy levelet, vagy bármit, ami nem látszik a képen, amikor exponálok, és így le tudom játszani a szitut. Azért kérdezem ezt, mert jelen állapotban a tömegelhelyezés szempontjából ez a két fénypont nem tud téged visszahúzni, azt a tömeget, amit maga a test képvisel, inkább az útnak a jobb oldala az, ami mint tömeg visszahúzhatná. Igen ám, csak akkor nem kellene a két fénypont. Ha megnézed úgy, hogy letakarod a két fénypontot, akkor egyből egyensúlyba kerül a kép. A sötétből sziluettesen felderengő alaknak hasonló tónusrendű itt most az ellenpontja, a két fénynek viszont nincs hasonló tónusrendű ellenpontja a képnek valahol ott a bal oldali régiójában. Úgyhogy ezért is kérdezem azt, hogy ez most hogyan, mert hogyha csak a válladnál lévő fénypontot takarnám le, már akkor is el tudnék oda jutni, hogy elfogadom ezt a ritmust, amit most itt látok. És még azért azt hadd tegyem hozzá, hogy ez a válladnál lévő fénypontocska az egész sziluettnek megbontja a formáját. Nem jött el – ez pedig a cím, és ha ebből indulok ki, akkor itt egy randevú, vagy egy várakozási helyzet van, és ennek a lemondása, vagy ennek a szomorúsága. Ahhoz viszont, hogy ez a ritmus jól át tudjon jönni, mint történet, ahhoz az kellene, hogy ne álld el azt az utat, ahol te vártad őt. Tehát, ha most a mondanivaló felől közelítem meg ezt a egészet, akkor valahová ki kéne ennek futnia, valami nagyobb üresség felé, mert a várakozás, és a csalódottság az ürességet erősítené. És ennek képileg is meg kellene jelennie. Ha letakarom a címet, akkor ebből nekem az, hogy nem jött el, és hogy itt valamilyen kudarc, vagy valamilyen negatív történet van, az ebből a képből nem jön le. Ezért én most ezt visszaadnám ismétlésre, hogy ezzel még valamit próbáljunk meg kezdeni, mert ha egy történetet el akarok mesélni, akkor azt addig ne hagyjam, amíg az a történet nem kerül rá a képre. Az ismétlésnél pedig nem is elsősorban a 3. lecke az első nekem, és nem is a kompozíciós dolgok, mert azok szerintem összerendeződnek, hogyha a mondanivaló a fejedben megfogalmazódik, hogy márpedig ez egy kudarc és én ezt szeretném megmutatni. Ezért mondom, hogy itt most a címre támaszkodva kellene megismételni ezt. (hegyi)