A barátságból ez inkább a bajtársiasság felé való elmozdulás - ez nem jelenti azt, hogy ez hiba lenne, abszolút el tudom fogadni, mindenesetre nagyon határozott gondolat. Az a formai helyzet, amit itt látunk egy nagyon határozott irány lenne, és itt most az én értelmezésemben felmerülő problémákat szeretném veled megosztani, és utána a véleményedet kérni, hogy mit gondolsz te erről. Egyrészt van két szereplője ennek a történetnek, ők a főszereplők, és az ő barátságukról, helyzetükről van szó. Erőt sugárzó ez az egész a kontrasztokkal, van benne egyfajta személytelenség, vagy még azt is mondhatom, hogy bujkálás, abban a tekintetben, hogy arcokat nem látunk. Bűnügyi riportoknál szokták ezt használni, hogy ellenfényben hagyjuk a riportalanynak az arcát, és így nem felismerhető, de a jelenléte mégis megvan. Itt is erős ez a jelenlét, függetlenül attól, hogy nem felismerhetőek az arcok, de már most mondom, hogy addig, amíg a nekünk a baloldalon lévő figura egy jól körberajzolt figura, a jobb oldalon lévő egy nagyon sziluettes megjelenítésnek mutatkozik. És miközben a barátság nekem egy mellérendelt helyzet, aközben az, amit most látok, az egy enyhén alárendelt viszonynak tűnik, mert az egyik figuránk egy határozott megjelenéssel bír, a másik viszont az ő árnyékába kerül. Ezt érdemes átgondolni, hogy ez valóban szándékos-e. Még egy dolgot szeretnék hozzátenni: most, jelen pillanatban ennek a képnek a nagy ereje az a hátsó fém szerkezet, amit látunk, ami egy nagyon határozott jelenléttel bíró tömeg. Ehhez képest a kép előterében lévő figurák is határozott jelenléttel bíró tömegek, de a kettő között húzódik egy olyan korlát réteg, vagy vonal, ami ezt az egészet nem csak kettévágja, hanem valahogy úgy osztja háromfelé, hogy az egészben van valami ilyen a realitáshoz viszonylag közelebb álló, de ettől esendővé váló rész is. Ha hősöket akarok ábrázolni, akkor ezt idealizálni kell, meg kell nézni azt, hogy honnan fényképezzek. Alsó gépállásból a két figura bekerülne a két vastraverz közé, így kevésbé lenne jelentős és határozott a füves terület és a betonkorlátnak a szerepe. Ráadásul ezzel azt is elérném, hogy ez a két figura felém tudna magasodni, így még fenyegetőbb lenne a jelenlétük. Ebből a nézőpontból ábrázolva nekem ez kevésbé jelentős, inkább olyan, mint ha két rosszban sántikáló srácot rajtakaptak volna és talán ez most nem egészen ugyanaz, mint amiről mesélni akarsz, főképp itt a kép címére, és a leiratra utalva. Tehát azt gondolom, hogy az irány jó, és érdemes ezzel foglalkozni, de nem árt, ha utánanézel, hogy ezt hogyan csinálták a nagy elődök. Utalnék itt a plakátművészetre, az orosz avantgarde–ra, de akár a szocreálra is. Ezeket nem árt átnézni ahhoz, hogy hogyan is heroizálták ők a hétköznapok hőseit. Ez egy 2 csillagos megoldás, és ha gondolod, akkor érdemes ezzel a témával még foglalkozni. (hegyi)
értékelés: