Egy verzió a sok közül.
István egy nagyon erős képet küldött az önportré leckébe, minden tekintetben jó ritmus. Hozzáteszem még azt is, hogy bár egy kicsit zavar, hogy a tekintetben nincs elég fény, de most ennél a képnél nem a tekintet az elsődleges, hanem maga az olló, és az a munka, amit itt végzünk. Bár, ha a tekintet megjelenik egy képen, akkor a néző nehezen tud ettől elvonatkoztatni. Talán egyensúlyba hozható lenne ez azzal, ha egy picit, akár utómunkában azon a területen maszkolással világosítok, de nem kell nagyon sokat, viszonylag kevés is elég lenne, avagy kontrasztemelés lehetne még egy megoldás, és ez most kifejezetten a kép alsó részére igaz. Ettől függetlenül ez egy abszolút 3 csillagos leckemegoldás, és nagyon örülök neki. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm Zsolt, és köszönöm a javaslatot, megnézem!
És köszi Nyözö :) Tényleg nem harmadra, hanem a klasszikus metszetre próbáltam a vízszintes térosztót tenni. Sajnos az átlóssal ez itt nem sikerült, valami mindig elmászott, maradt csak a szempárral a párhuzam, illetve az ollóval borotvával alkotta keret :)) És most kezdem csak érezni, hogy mennyi mindent lehetne ezen még igazítani, vagy legalábbis kísérletezni...
A matekos vonalat azért még megemlíteném, még akkor is ha Zsolt megkövez. Mert a kép nem csak portré, hanem kompozíciós gyakorlat, arányjáték. Aranymetszési gyakorlat.
Tetszik matekkal is matek nélkül is.
Szerintem ez a Látszótéren az egyik legjobb önportré! Nem igen értem, hogy miért nem látják ezt mások is? Vagy, miért nem vitatkoznak velem?
Azért ezek szerint ösztönösen bár, de találtál egy nagy halom arányos osztást. :) Lehet ezt bagatelizálni, de ettől működik a kép. Igen nem centizni kell, hanem ösztönből megoldani, de attól a rend a háttérben megfejthető.