- Nem tudom, hogy tanul meg az ember jól vágni. Rengeteg rossz vágással?
- Igen. És úgy, amit sokszor javasoltam, és itt a múzeumok éjszakája, hogy klasszikus festményeket tessenek sokat nézegetni.

Egyébként az érzelem kell, anélkül nincs jó kép.

Zsolt, köszönöm az elemzést!
A képet nem a leckére készítettem, régebbi, de nekem beleillett a gyerekkor kategóriába, és abba is, amit mondani akartam most ezzel kapcsolatban.
A vágással nagyon sokat vacakoltam, mert nekem is egy kicsit kellene, hogy jobbra legyen rajta a gyerek, de az eredeti képen ennyi volt, és végül annyira belefáradtam a rengeteg próbálgatásba, hogy beküldtem a vágatlant. Amikor megláttam a kis képet a hozzászólásoknál, akkor jöttem rá, hogy valahol ott az igazság...
Nem tudom, hogy tanul meg az ember jól vágni. Rengeteg rossz vágással?
Azon viszont meglepődtem, hogy a kép alatti félmondatot nevetségesnek, vagyis inkább bosszantónak tartod. A célom nyilvánvalóan nem ez volt. Mégcsak nem is drámázni akartam vele, csupán érzelmi töltetet adni a képnek a saját élményeimre utalva. Viszont a dráma megjelenítésére vonatozó tanácsaidnak örülök, mert használhatóan konkrétak a számomra, lehet, hogy később hasznát veszem majd!
Szóval értem, miről beszéltél, csak magamat is értem közben. Úgy érzem :), sokkal több bennem az érzelem, mint amit bele tudok rakni a képeimbe.
Meg tudnám magyarázni ez a pár szót, de attól tartok, megint előjönne az azarcidegzsába, amit nagyon nem szeretnék, ezért most frissibe ki is töröltem! :)
A kődobálást még emésztem...

@Ferenc: köszönöm, hogy írtál! És még az elemzéssel is egybehangzik! :)

Nekem nagyon tetszik ez a fotó!
Talán igaz az is, hogy le kéne guggolni, de én fontosabbnak érzem azt, hogy egy icike-picikét jobbra tettem volna a gyermeket, mert nekem így kiesik a képből balra. Látom én a sarat és az utat, elég lenne kevesebb is belőle.

Félretéve a technikát, tetszik! Jó! Mesél..

Azt hiszem, kibogoztam! :)

Persze, egyetértek, azért is írtam, hogy nem viccelődöm tovább. És sejtem, hogy egy merész felállással lehasalni is megtanul az ember! :)

Hát, lehet... De ez jut eszembe ilyenkor :)) http://latszoter.hu/szakkor/felfedezok
Félreértés ne legyen, értem az okot, és látom, hogy miért lenne jobb belekucorodva a történésekbe - ha nem elégszünk meg az apuci vagy anyuci örömére fotózott sztorival. És hogy belehajolva tényleg nagyobb kihívás, hogy egyértelmű legyen a pocsolya is, látszódjon a nyom is például, vagy éppen a sártenger, egy villanásból lejöjjön a sztori, és ne vigye el a figyelmet más.

Nos, azt mondom, hogy a gondolat vagy az érzés az origó, az pedig itt is nagyon megvan!

Máskülönben, talán lehet, hogy Neked fel kell állni adott szitukban, de ez nem jelenti azt hogy másokban nem kell esetleg leguggolni, vagy neadjisten lefeküdni :) Legalábbis én mintha ezt jegyeztem volna meg itt.

Az most nekem tilos, szerinte pont hogy fel kellene állnom. :) Na jó, félre a tréfával, az egy másik történet...:)

Így most kicsi a gyerek, és sok a sár, és ez nekem épp megfelelő a gyermekkor(om) ábrázolásához. Nem olyan vészes a dolog, nem vagyok nyakig sáros, de azért szükség van egy alapos mosakodásra, ez pedig felnőtt szemszögből látszik igazán. Na, de abba is hagyom! :)

Köszi, hogy kétszer is nekiálltál első hozzászólást írni! :)

((((Mintha pedig beírtam volna ide, csak lehet, nem küldtem el? A lényege az volt, hogy elsőre egy vers egy képét idézte meg nekem a fotód, de mivel nem illik ide a témájában, lemondtam a szöveges idézetről mára, végső soron jó is hogy nem küldtem el azt a hszt, mert másfele vinne.)))

Most pedig gyermekkorom jut eszembe, nyaranta nagyszüleimnél (alföldi tanyán) imádtam a harckocsik és traktorok vájta földutakban rekedt vízben sarazni. Engem bevisz a gyerekkorba a fotó nagyon.

Másik emlékképem amit megidéz a fotó a közelmúltból való, és a pedellustól származik, mégpedig hogy tessék leguggolni! :))