Az idegen nyelvi tudásom meglehetősen korlátos, de magamnak ezt úgy fordítanám le, hogy egy nap majd megértesz. Biztosan van oka annak, hogy nem magyarul adsz címet, de én ezt most nem firtatom. Ami a képet illeti, nagyon erős színkontraszttal dolgozol. A vörös és a fekete nem a békéről és a nyugalomról szól, van benne egy nagy adag dinamika, akár azt is mondhatom, hogy agresszió. A kompozíció vibrálása, a formák jelzései is nagyjából ebbe az irányba mutatnak, tehát ebben egységet érzek a képnél, hogy ehhez a vöröshöz és feketéhez olyan kompozíciót és formákat társítottál, amik ezt alátámasztják. Ugyanakkor, ha az egész képet nézem, akkor olyan nekem, mint egy bebábozódás, mint amikor pillangó születik. Van egy nagyon furcsa csomag, és ebből a csomagból kellene kihámoznunk azt, hogy mi is fog történni, hogy mi is a következő lépés. Olyan, mint egy ősrobbanás előtti állapot, és ha ezen a nyomvonalon haladok végig, akkor van üzenetértéke annak, hogy ez a család leckébe került, mint egy összekapcsolódás, mint egy születés előtti pillanat, miközben ez a születés inkább spirituális értelemben érthető, és nem a maga valós közlésével. A kérdés már csak az, hogy mindez együtt miképp akar egy új közlési síkot nyitni. Egészében nézve a vörössel, a dinamikával, a többszörös expozícióval, a formák egymásra másolásával mit akarunk mondani? Ha megfigyeljük, akkor a kép felső részénél ki tudunk venni egy arcot, de az is nagyon maszkszerű. Hogy mi volt az alap kiindulási pont, azt valószínű, hogy csak te tudod megmondani, nem nagyon hagytál kapaszkodót a nézőnek, hogy szét tudja hámozni ezt a rétegegyüttest, és nem mondom azt, hogy ez baj, csak legyünk tisztában azzal, hogy ha az önarcképünk az egyetlen jól kivehető irány, akkor mi vagyunk a főnökök. Tehát, ha ezt lefordítom a család kontextusára, akkor azt mondom, hogy az anya a főnök. És ez egy bizonyos ideig és egy bizonyos tekintetben rendben is van, hiszen tőle függünk felnövésünk stációiban - bár a vörösek a születésre is utalnak. Nekem ez a kép arról szól, hogy nem engedem el a kapcsolatot, nem engedem útjára még a pillangót. Ez lehet indokolt, de azért ez a vérszín nagyon erős utalás. Mindezzel együtt megvan a 3 csillag, mert képileg ez egy erős megfogalmazás, csak jó lenne tisztázni ezeket a kérdéseket. Kérlek, Camilla, beszéljünk erről! (hegyi)
értékelés:
Hú, talán azért nem írtak ehhez a képhez még semmit, mert nagyon szubjektív dolgok jönnének ki az emberből az egyértelműség ilyen erős "szétzilálása" miatt. A cím ehhez számomra furán kapcsolódik, mert arra utal, hogy egyszer majd egyértelmű lesz, az, ami most nehezen kivehető - és ebben nekem vannak kétségeim, hogy vajon lehet-e ezt egzakt eredménnyel elemezni vagy értelmezni.
Hatásában viszont erős, maga a piros szín, ami nekem a vért is behozza és fura mód az afrikai földrészt, a fejkendő hatású ruhával és a sötétbőrűnek felfogható talán negatív arcrészlettel. Aztán ott a gyerekkor, a hintán hátradőlő kislánnyal (legalábbis a hajból ítélve). A kártyaszerűen tükrözést sejtető alsó-felső rész hatása meg fokozza a duplafenekűséget, de itt már nagyon bizonytalanul olvasom a képet.
A női mivolt mindenesetre erős a képen számomra, hozzá bejön az élénkpiros fájdalom érzése is - szubjektíve. :)