Az ötletet díjazom, a kivitelezésnél vannak olyan részletek, amik nagyon izgalmasak, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy az egész összességében egyelőre még kusza. A körfolyosós házaknak mindig van valami mágiája, valami titkos története, amit az ember érez akkor, amikor ilyen helyen jár, és ezek nagyon érdekes helyzeteket tudnak hozni, ha az ember megpróbálja ezeket a történeteket úgymond felgöngyölíteni, megnézi Erzsikét, hogy minden délelőtt tízkor áll neki porolni, vagy Ica, aki este hatkor kezd el virágot locsolni, szóval megvannak ezek a ritmusok. Ezeket, ha az ember kellő időt fordít rá, akkor jól feltérképezve akár képi történetté is szervezheti. Az egyik kérdés számomra pont itt van, hogy itt most mit akartunk mondani, tehát hogy itt a porolós néni a fontos a szőnyeggel, vagy a rács és a korlát konstrukciója egymással, vagy a kulcs a félig nyitott ajtóban, ezek érdekesek lehetnek, de mégis azt mondom, hogy esetleges lett a végeredmény. Esetleges a korlátnak a vágása, a szereplő megjelenése, a kameraszög nem egészen őt akarja központi figurává emelni. Jó ez a belső térben megjelenő kulcs, de annyira sötét a belső megvilágítás, hogy nem tud ez az egész plasztikusan érvényesülni, ami hogy ha egy jó kompozíciót kapunk el, akkor nem baj, mert akár, mintegy fotogramszerű lenyomat is szerepelhetne, de most nem ez történik. Tehát, valahogy minden ott van, minden hang megvan, de az egész nem állt össze egy olyan dallá, amit tudnék dúdolgatni, ha most mondhatok ilyen elvont dolgot. Minden alkatrész a képen van, talán még egy kicsit túl sok is. Egyszerűbben fogalmazva, ugye ez a Szőke dumája, hogy döntsük el, hogy mire megy ki a fuvar, de ez a duma nagyon pontos. Én se tudok most jobbat kitalálni, el kell dönteni Ágnes, hogy mire megy ki a fuvar, és arra tenni a hangsúlyt. (hegyi)