Fikusz.
Gábor, ne a képet magyarázd, hanem amit csináltál. :)
Fikusz.
Gábor, azt gondolom, hogy kinyitottál egy ajtót, és én most megpróbálok maximálisan ráfeküdni arra, hogy téged biztassalak abban, hogy ezt folytasd tovább. Keresd ezeket az árnyjátékokat, keresd a valóság lenyomatait, mert van hozzá érzéked. Most az, hogy beleszerettél ebbe a két csillanásba, engem nem tud lekötni, nem nagyon érzem ezeknek az átütő erejét, ugyanakkor az, amit észrevettél, az rendben van. Attól, hogy bele akartad rakni ezeket a csillanásokat, hogy benne akartad tudni a képben, pontatlanná vált a kompozíció. Ugyanis, ha azt mondom neked, hogy mérlegre teszem, hogy mi a fontosabb, akkor itt van három helyzet, maga az alap kompozíció, a jobb és a bal oldali csillanás. A bal oldali csillanásról simán le tudok mondani, ha az kikerül a képből azáltal, hogy mozdítok a kamerán, tehát, ha az már nem valósul meg. Tulajdonképpen ennyi, amit hozzá tudok tenni, mert ha egy kicsit fordítasz ezen az egészen, akkor nem vágsz bele ennyire ebbe a formába, márpedig ez fontos lenne, hogy helyére legyen téve. Azt nem tudom, hogy mi ez a negyed-, vagy félkörív itt a kép alján. Jó az ott, de talán kicsi, lehetne nagyobb. Nem tudom, hogy mi az, de ha el lehet mozdítani, akkor jó lenne. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás egyébként, tehát, ez a bátorítás része, és az elszámolunk egymással pedig arról szól, hogy kérek egy ismétlést. Ne rohanjunk el, ne csak egy jegyzet legyen ez, hanem lássunk ebben egy kicsit többet, köszönöm! (hegyi)
értékelés:
A képet nem magyarázom, mert ha magyarázni kell, akkor rossz. Könnyen meglehet, hogy túl sok mindent akartam egy képbe gyúrni.
Azt viszont meglehetős kis kockázattal állítom, hogy ez egy Ficus Deltoidea. Már csak azért is, mert a kertben van Ginko Biloba is és az egész más.
Gábor, mióta föltetted azóta készülök írni hozzá, de hát a lustaság... Ám jött az úr hangja, hogy ne legyünk lusták!
Első blikkre, nagyon izgalmas kép, aztán ha még nézegetem arra is rájövök, hogy miért. A bal alsó és a jobb fölső sarkok úgy egészítik ki egymást, hogy egymás ellentétei. Nagyon szerencsések az objektív becsillanásai. Ezután rácsodálkozom a a nagy növényre és kicsinyeire, de mivel mindez csak árnyéka a valóságnak, ezért Platon-i gondolataim támadnak és az mindig jó érzés. Nagyon tetszik!
Én kicsit bajban vagyok ezzel a képpel. Értem a kategóriát, hiszen értelemszerűen ez egy növény árnyéka - bár az már felveti bennem a kérdést, hogy biztosan fikusz-e ez, vagy inkább ginkgo biloba a levele miatt. A cím is ötletes, ad egy sajátos értelmezést a képnek, szinte absztrahálja. De itt megtorpanok: mégpedig a kompozíció miatt - a növény széle baloldalon levágva, jobb oldalon az alsó sarokból a kép keretétől enyhe szögben távolodik el az a sötét árnyéksáv. Ez utóbbi nekem nagyon zavaró, mert lehetne ugyan valami jelentése, ha markánsan ki van emelve, vagy odairányítaná a szemem a kép, de így inkább elvonja a figyelmem a tárgytól. Ráadásul mellette ott van még a szintén félbevágott fényforrás, ami ugyancsak akadályoz az elmélyedésben. Nem értem. És ez az alulról fényképezés is kicsit sutának hat.
De lehet, hogy csak én nem értem, ha szándékolt ez a kompozíció, és csak nekem nem jön át, akkor bocsi. :)
Amit csináltam, az meglehetős komikus. A fikusz kapott friss komposzt-földet pár hete, amiből kinőttek ezek a kis szutykok. Ez a fikusz egy fehér fal előtt szok állni, nagyon helyre kis árnyékok jöttek elő, innen indultam. De persze ott ahol lakik, inkább felülről kapja a fényt ezért az árnyék nem adja ki magát rendesen. Tehát áttettem egy másik helyre, ahol semmi fényt nem kap, egy székre tettem egy nagy tükröt, hogy a fentről beeső fényt már többé-kevésbé vízszintesen vetítse a fikuszra, szép legyen az árnyéka.
Úgy akartam fotózni, hogy az amúgy kb. 25 centis izé egy nagy afrikai fa legyen, tehát alulról fotóztam, de azt is akartam, hogy azért az is kiderüljön, hogy cserépben van az egész, ezért tettem úgy, hogy jobb alul látszik a cserép oldala. Eddig tartott az előre elhatározott rész.
Aztán persze ahogy ez konkretizálódott, először beszűrt jobb fentről a nap az ablakon át, és láttam, hogy az nekem kell. Aztán bejött bal lentről az objektív árnyéka meg a frontlencsén megtörő szivárvány és láttam, hogy az is kell. És innen már csak 30-40 kattintás, próbálkozás, totojázás, utómunkában kontraszt emelés és ez lett belőle.