Úgy érzem, hogy ez a kép bizonyos tekintetben közelebb van a megoldáshoz, mint az előző, mert értelmezhetőbb, hogy a kép bal felső sarkánál nyitottunk egy új teret, és ott van egy kis kertkapu, tehát, adunk egy mélységet ennek az egésznek, talán még egy kicsit nagyot is, de adunk, és ez jó. Ugyanakkor azt mondom, hogy ennek a képnek az a címe, hogy a Kert törpéje, és nem a Törpe kertje, ugyanis a nézőpont megválasztás az nem nagyon szerencsés. Ha ez innen van lefotózva, akkor oda kellett volna menni sajnos, és a levelek nagy részét a törpe körül ki kellett volna szedni ahhoz, hogy ez élni tudjon, és hogy ne az legyen, hogy egy rendetlen kertben van ez otthagyva. Egyszerűbben fogalmazva, ha ez egy leíró jellegű képe egy kertnek, akkor a kertet kell esztétikusan ábrázolnom. Bizony-bizony, akkor oda kell mennem, ki kell vennem azt a pár levelet, ami nem szép, ami furcsán világít mondjuk ott fent a borostyánnál, tehát, akkor ezzel kellett volna kezdeni. A másik verzió, ami egyébként hozzám közelebb állna, az az, hogy eleget teszünk annak, amit a cím akar sugallni. Igen ám, csak akkor ugyanazt kell csinálni, mint a kisgyerekkel, vagy a kiskutyával, vagy a kismacskával, hogy nem fentről lefelé kommunikálunk, ez itt ugyanolyan igaz. Nem véletlenül vannak ezek a leckék, és itt bukik le, hogy ha az állatos leckét nem csináltam meg jól, vagy a gyerekkor leckét nem értelmeztem, akkor az visszaüt, hogy akkor egy másik leckénél hasonló arány problémáim lesznek. Ha bele akarsz vinni egy mesébe, akkor az a törpe ott nem törpe, az a törpe e törpe szempontjából attól törpe, hogy minden más óriási, nem attól, hogy a törpe kicsi. Nem tudom, hogy ez a viszonyrendszer így mennyire érthető. Tehát mindennek óriásinak kell lennie, a törpének pedig normál méretűnek ahhoz, hogy a törpe világába érezzük magunkat. Most itt van egy szerencsétlen nyomorult, hát, ennyi, nincs túl sok közöm hozzá, márpedig fontos, hogy ha azt szeretném, hogy a néző emlékezzen a képemre, akkor emlékezetessé kell tenni, meg kell ezt oldani. (hegyi)
értékelés: