Körhintára ültettem a fényképezőm, és elkísértem.
Elfogadom, és megadom a 3 csillagos leckemegoldást, ezt így az elején elmondom, ez egy jó leckemegoldás, ugyanakkor mellébeszélés van, mert ez nem a 10. leckére készült. Én elhiszem, hogy azt gyakoroltad, de itt nem erről van szó. A gesztusok, a séta, a figura teljesen mást mutat. Tulajdonképpen olyan, mint amikor valaki képzeletben kutyát sétáltat, és jön a Bodri, de aztán egyszer csak ráébred arra, hogy ez csak az álmomban volt jelen. Sokkal erősebb a belső üzenete és kohéziója ennek, mintsem, hogy azt mondjam, hogy ez a 10. leckének a megoldása. Nem azért, mintha le akarnám degradálni a 10. leckét, mert szerintem egy fontos lecke, és még egyszer mondom, ezt teljesítetted is, ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt a tanulmányt érdemes lesz a későbbiekben megismételni akkor, amikor visszatérsz majd arra az irányra, amikor saját magadat komolyabban véve az ábrázolásban, elkezdesz magaddal dolgozni. Én már várom ezt az időt, mert szerintem épp eleget pihentél az elmúlt hónapokban, úgyhogy szerintem, itt lenne lassan az ideje annak, hogy jöjjenek azok a képek, amik visszavisznek minket abba a mészárosi világba, amit, mint ajtó kinyitottál. (hegyi)
értékelés:
Mozgásra készült, nem melléduma, de értem amit írsz, mert tovább lehetne lépni ebben, sőt... Az asztalon már láttam én is amit felvetettél, és gondolkodtam is rajta, mi lehet az oka, hogy az objektívebb mozgás témából elindult egy személyes belső történés felé. Talán a kéz, és a tekintet befele iránya... Ezért alakult a cím is úgy, ahogy.
Az ajtóhoz pedig újra oda kell érnem :)
És köszönöm a munkád! :)
Nekem nagyon félelmetes, talán azért is olvastam elsőre Kísértet... -et! :) Egyetértek az ötlet pompásságával. Talán, ha egy kicsit több lenne alul-felül ez a "forgás", vagy nem tudom, minek nevezzem, akkor még jobban tetszene! :)
Érdekes ám az agy, néha egyik fele előrébb jár, mint a másik. Az ajtó ott van az orrod előtt, fejben már ki is nyitottad, csak még a másik fele vár. :)