Sokáig kellett azon gondolkodnom, hogy hol és miből lesz itt a feltámadás, és hogy mihez akar Zoli itt most minket segítségül hívni, hogy értelmezzük. Aztán bevallom férfiasan, hogy sokadik megnézésre, most az elemzésnél ugrott be, hogy ott van egy Krisztus szobor részlet, maradvány. Az a helyzet, hogy nem működik a dolog úgy, ha az ember nem tölt elég időt, megint az idő itt a trükk. Az idő pedig ahhoz kell, hogy egy megtalált helyzetből az ember képet formáljon. A találat tökéletes, jó ez a járda, jó a tükröződés, jók a falevelek, jó az is, amit a tükröződésben látunk. Ez az egész jól másolódik egymásra, tényleg olyan, mintha egy többszörös expozíciót kapnánk, ugyanakkor nincs végiggondolva az, hogy mi az, ami ebben a ritmusban emeli az irányt, és mi az, ami ebbe belerondít. Azok a levélszárak, amiket itt most látunk, főképp az, ami a testet keresztülhúzza, nincs értelmezve. Ha akarom, akkor végig lehetett volna vinni azon az úton, hogy ezek úgymond akár, mint a stigmatizálásnak a jelei működjenek, tehát akár dárdákként, vagy szögekként értelmezhetőek legyenek, de ez nem történik meg, viszont formailag abszolút szétveri az egészet. Az a bajom, hogy ez ráadásul nem is ismételhető. Hiába mondom azt, hogy Zoli, ezt ismételd meg, mert valószínű, hogy ugyanezt még egyszer már nem fogod megtalálni. Ha most egy kicsit patetikus akarok lenni, akkor a Jóisten a kezedre játszott egy labdát, és azt nem kaptad el. A fotográfia a legritkább esetben kerül elénk úgy, hogy az formailag, tartalmilag egységes és kész legyen. Valamit mindig kell vele molyolni. Vagy a nézőponton kell változtatni, vagy az optikán, vagy ki kell venni, vagy hozzá kell tenni valamilyen képelemet, tehát nem lehet megúszni azt, hogy az ember mentesüljön az alól, hogy rendezzen. Itt ez a rendező elaludt. Még egyszer mondom, jól a párhuzamok, jók az irányok, de az, amit kapunk, az formailag nincsen rendbe téve. Az egész egy zavaros ügy marad, miközben nagyon kevés kellett volna ahhoz, hogy ez értelmezhető legyen. Igen, megláttam, de oda kell menni a pocsolyához, és ki kell venni azt a keresztbe futó levélszárat, meg a többiből is akár ki kell még mozdítani, a kép felső részéhez akár még tenni egy-két levelet, tehát létre kell hozni egy olyan belső ritmizálást, ami nem egy túlrendezett szituáció, de mégis valamilyen nyugalmi, vagy koherens helyzetet hoz létre. Ez most nem történt meg. Ráadásul, bevallom, hogy az időhöz sem nagyon tudom kapcsolni, de ez ilyen szempontból mellékes. Erre most adok 1 csillagot, mert a meglátás abszolút jó, és örülök annak, hogy Zoli ilyeneket észrevesz, és ez egy nagyon fontos dolog. De nem elég észrevenni, és nem elég futtában készíteni gyorsan egy mobiltelefonos felvételt. Ez is beesett a tanulmány fiókba úgy, hogy közben valamit elvesztettünk, mert ezt a Jóisten nem fogja még egyszer odadobni. Megrendezni meg elég nehéz lesz. Ha tudod, hogy ez hol van, persze, ki lehet várni olyan időjárást, vagy olyan szituációt - hát, nagyon sok sikert kívánok hozzá, hogy ezt meg tudd esetleg ismételni, nagy dolog lenne, de inkább arra hívnám fel most a figyelmedet, hogy legyen ez tanulság arra, hogy egy képet hogyan viszünk végig. (hegyi)
értékelés: