Tökéletesen el tudom fogadni azt a helyzetet, amikor az embert elragadják az érzelmei, és próbál valamilyen módon, akár a kép rögzítésével figyelmet felhívni, közel kerülni valamihez és valakihez. Itt most a kutyánál ez abban mutatkozik meg, hogy a lehető legközelebb próbáltál kerülni fizikailag. Így látjuk a szomorú tekintetét, és az egész szituációt tényleg olyan testközelből kapjuk, ami szerintem nagyon előnyös. Azt, hogy ezt a magány, hiány leckébe tetted, ez nem értelmezhető ettől. Ugyanis ahhoz, hogy ez magány, hiányként jelentkezzen ugyanebben a szituációban, ahhoz az kell, hogy érezzem azt a helyet is, tehát azt, hogy ő oda be van zárva. Most egy kukucskáló, szomorú szemű kutyát látok, ami a kutya ábrázolásának tekintetében jó, de mivel szinte semmit nem kapok a környezetből, ezért nem érzem azt, amit te ott éreztél, aki ott elmegy nap, mint nap, és látja ezt az egész helyzetet távolabbról is. Látja, hogy ez egy kert, ami akár elhanyagolt, vagy a külső szituáció olyan, hogy érezhető az, hogy ez a kutya oda be van zárva. Ez most ebből a képből nem jön át. Tehát magyarán, ha ezt a képet, mint házi kedvenc leckébe küldött képként nézem, akkor egy 3 csillagos kép, ha távolabbról akarom szemlélni, és a magány, hiány áttételes üzenetét is akarnám, hogy értelmezhető legyen, akkor viszont ezt visszaadom ismétlésre. Mivel a leiratban azt írod, hogy mindennap tudsz vele találkozni, azt gondolom, hogy talán ez a szituáció megérne annyit, hogy akár ezt a helyzetet próbáld meg feldolgozni egyrészt valóban a magány szempontjából úgy, hogy én, aki nem ismerem ezt a helyzetet, átérezhessem ezt. Másrészt lehet, hogy érdemes lenne erről az egészről több képből álló etűdöt készíteni. Én most erre adok 1 csillagot, mert a házi kedvenc vonal jó, a gesztus is jó, és kérek ismétlést egy kis továbbgondolással. (hegyi)
értékelés: