Ezzel én most nem nagyon tudok mit kezdeni. Mégpedig azért nem, mert ha az ember elmegy egy házibuliba, és visz magával egy fényképezőgépet, amin van vaku, akkor tulajdonképpen egy hosszabb expozícióval, belevakuzva létre lehet hozni ezeket a képeket, de ez nekem még kevés a boldogsághoz. Partifotósok csinálnak ilyesmit, lényeg, legyen rajta ember, és viduljon, akkor eladható lesz. Ahhoz, hogy ez fotóként is megállja a helyét az is kéne, hogy az egész rendezetten történjen meg. Van két főszereplőnk, akik tulajdonképpen el is vinnék a vállukon a dolgot, főképp a fiatalember ezzel a kajla nyakkendővel, ő abszolút jó modelled lenne, de hát, rajta kívül még van itt egy fejetlen nő, akinek tulajdonképpen csak a könyökéig látjuk a testét, van oldalt egy srác a másik irányból, vannak ujjak... Ezek nem rendezettek, magyarul vagy őket kell instruálni, addig megkérem a többieket, hogy legyetek olyan kedvesek és maradjatok ki a képből, vagy ami nehezebb, kivárom azt a pillanatot, amikor mindez úgy készíthető el, hogy kevésbé legyenek benne zavaró momentumok. Most az egész egy nagyon zavaros helyzet, és így nem tud érvényesülni az ő felszabadultságuk a táncban. Ráadásul a tánc azért is nehéz helyzet, mert meg kell találni azokat a vég-, vagy csúcspontokat, amik egy-egy mozdulat csúcspontja, és ezt sem érzem úgy, hogy maradéktalanul sikerült volna. Megfigyelés, és a zenére való ráhangolódás kérdése. Gondolom, itt valamilyen tuc-tuc zene mehetett, a tucokra kell figyelni, mert akkor szoktak felugrani – már, ha ritmusban táncol valaki -, tehát, ahogy a ritmus adja, arra kell ráállni az exponálásnál. Meg lehet találni azokat a pontokat, amik egy-egy kitárulkozás végpontja. Visszaadom ismétlésre. Biztos leszel még bulin, tessék ezt úgy megcsinálni, hogy azt mondjam, hogy ez a kép az, ami egy ilyen helyzetet jól tud illusztrálni, zámbósan. (hegyi)