Nem tudom, hogy itt most mi történik. A két szereplő kitakarja azt a főszereplőt, aki ezt az egész helyzetet létrehozta. A háttérben vannak félig lábak, félig emberek. Érdemes ezt úgy megcsinálni, hogy nem egy lesifotót csinálunk a gyerekek takarásából, hanem kommunikálunk az előadóval, azzal, aki felvállalja, hogy hülyét csinál magából. Egy kedves mosollyal elérheted azt, hogy szabad legyen fotóznod, és készséges legyen a modell. És utána már megvan a megoldás, tehát most a két szereplő kitakar mindent, nem tudom, hogy mi történik azzal az emberrel. Látom, hogy ő valamiféle bohóc, azt is, hogy valamilyen női attitűdöt erősített magának arcrózsákkal, de ennyi, amit látok. Azt megint hozzátenném, hogy ha gyerek történetről van szó, akkor próbáljunk meg az ő szintjükre lemenni, és ezt fizikailag gondolom, tehát egy kicsit lejjebb kell mozdulni a kamerával. Talán, ha oldalról csinálod ezt az egészet, akkor ez működne. (hegyi)