Szeretnék még egy önportrét feltölteni, mert az előzőt igyekeztem rövidre zárni. Ezen a képen a kevésbé lelkes énem látszik, bár valójában ebben az állapotban vagyok tökéletesen alkotásra hajlamos. Ez még a régi Konica Minolta gépem, ami 4 db ceruzaelemmel működött, ráadásul az elemtartó kis ajtó egyfolytában lejárt, és hajgumikkal fogtam hozzá a géphez. Néha minden erőlködésem ellenére is a legváratlanabb pillanatban kapcsolt ki. De sok jó fotót csináltam vele.
Vicces ez, ahogy a szemed helyett egy guvvadtabb nagyobb szemet formák az optika, jó a póz és minden ami a főszerepben megjelenik, ami zavar, az a plakát a háttérben. Zseniális a maszatos tükör, érdemes ezzel még majd játszanod. Folytasd kérlek! (hegyi)
értékelés:
Köszönöm a hozzászólásokat, és az elemzést is nagyon köszönöm!
Egy kis időt kihagytam, persze képeket változatlanul csinálok, töltök is fel újabb önportrét :)
Végignézegettem most a ti képeiteket, megoldásaitokat, és persze nem telik el nap, hogy fotók tucatjait ne böngésszem át a neten. Rengeteg változatos, humoros, elgondolkodtató, szemet gyönyörködtető fotót találok a ti munkáitok között is. Élettel teliek, közvetlenek - efelé szeretnék haladni.
Addigis megosztom veletek, mit gondolok most a fotográfiáról, miért kezdtem el képeket csinálni. Nem fogalmazódott meg bennem, hogy valaki nyomdokaiba lépjek, és olyan fotókat csináljak, mint az a valaki.
Vannak képek, amik belémivódtak, vannak képeim, amik hasonlítanak egy már meglévő másikra. Vannak, amik pedig kifejezetten azzal a szándékkal készültek, vajon tudok-e ugyanolyat csinálni. Az utóbbi képek viszont önkifejezésben előre nem vittek, csak jóleső érzést adtak, mikor látok egy szakácsműsorban egy isteni kaját, és fogom magam, megfőzöm otthon a konyhában.
Azért vonz a fotókészítés, mert szépnek látom a világot, és ahogy egy szeretett embert is élvezettel látunk újra, a valóság egy szeletét vagy egy szépen elkészített képet is élvezettel nézünk vissza.
Mindent úgy akarok viszontlátni, ahogy volt, vagy ahogy ez az én fejemben összeállt.
Ennél az önarcképnél őszintébbet nemigen csináltam eddig. Nem is vagyok egy nagy önportrékészítő. Ennél a képnél működött bennem a leginkább az igény, hogy lássam magam egy képen, ne csak a tükörben, hogy ezt a valakit megörökítsem. Valakit, akinek nincs semmi az arcán, nem gondol semmire, nem történik semmi körülötte, és ezt végtelenül hosszúnak érzi. Nem erre a feladatra készült, semmi külső nyomás nem játszott közre.
És hát ilyen, valóban semmi nem játszódik le az arcán.
És valóban bandzsa, mert bár a szememmel semmi gond nincs, aszimmetrikus az arcom, ezért elölnézetből vannak szögek, mikor akár bandzsának is látszódhatok.
A technikán szeretnék sokat javítani. Nem telefonnal fotózni, és nagy képernyőn szerkeszteni a képeket. De azért a telefonnal fotózásnak - telefonnal szerkesztgetésnek is megvan a vonzereje :)
A két kéz komponálása, vegyük észre, hogy ösztönösen zseniális. Meglesz ez, én is azt mondom, tessen csinálni az önpotrét!
Kedves Ildika! Nekem a megközelítés, mint formába öntött mondanivaló, jónak tűnik. A tükör tényleg nagyon szépen maszatos, jót tesz a képnek, a plakát pedig komolyan zavaró. Engem mondjuk az önkifejezés hiánya zavar konkrétan. Pontosabban az érdeklődés nélküli szemek, már-már kancsalítva (ebben az esetben nem tudom értelmezni képi elemként, sőt zavar). A koncentráció látszik, de olyan megcsinálom alapon... mintha nem merted volna szabadon engedni önmagad. Nem nézel felénk, de tulajdonképpen semerre sem, a tekinteted pedig fáradt és unott. Én azt gondolom, hogy egy ilyen portrénál (ami közel van, a központi figura pedig te vagy...) történjen belőlem valami a képen. Szerintem bátrabban menjél bele a portrékba, mert jó lesz ez:))) kicsit dolgoztasd meg az arcod, mert úgy érzem van benne mondanivaló és elég érdekes ahhoz, hogy többet is vállalj. A sok és a kevés között van számomra a langyos változat, ami még elmegy, de sajnos nem elég... Szóval hajrá:) nézegess sok-sok képet, lehetőleg művészek önarcképeit. Nem azt mondom, hogy akkor most vegyél fel egy szerepet, hanem próbáld meg instruálni (finoman behangolni) magad aszerint, hogy belül benned mi van.:)
Kedves Ildikó! Üdv a Téren! Egy szó a Minoltádról. Kellemes nosztalgiát kelt bennem a látványa. Nekem is van egy Sony 828-asom, ami ennek a továbbfejlesztett változata. Ez az önarcképed annyira más mint az előző, mintha azt nem is te csináltad volna. És egyáltalán, az első négy képed és ez a második négy két világ. Mondanom sem kell, hogy az utóbbiak számomra sokkal meggyőzőbbek.
Ildi, lássuk a képeket!