Zsoltnak gondoltam hogy bemutatom a házunknál ragadt másik cicánkat, aki csak úgy megjelent az életünkben, aztán olykor el-eltűnt, és lényegében nem engedte magát sosem fotózni, itt most különösen kegyes volt, elköltözésünk előtt készítettem róla, talán megérezte. Amúgy jól van, valójában egy szomszéd-szomszéd cica.
Megható kép. Hogy fáradt vagy álmos, vagy mi van, nem tudom, de mindenképpen olyan erős emléknyom, ami keretben is megállná a helyét a falon. Egy pici gondolat, hogy balról a bajusz mellől már vágható lenne, hogy ha a lábnál feszes, ott is legyen az, de ennyi, ez így jó, tónusaiban is erős, határozott, de mégsem tolakodó, nincs benne bravúr, csak egy nyugalmas megközelítés, amit szerintem az állat is érzett. (hegyi)
Gondolkodtam én azon a vágáson sokat, leginkább hogy ne kezdődjön el ott valami azzal a fekete árnnyal. Már tényleg nem emlékszem, hogy mi volt emennek a döntésnek az oka... de jó hogy ráerősítettél a vágásra!
Köszi Zsolt a véleményezést itt is, és a többinél is, most rohannom kell, ne haragudj, majd elmesélem!
Nagyon békés, nyugodt pillanat, az ember óhatatlanul elmosolyodik rá. Szép kép, szép macsek, szép fotó. :)