analóg
Zsuzsa nagyon szenzitíven választ témákat magának, ez nagy erénye, érezni a rácsodálkozás örömét, itt most is megvan az a plusz, hogy nem csak talál valamit, de elgondolkodik azon is hogy azt hogyan mutassa meg, mi az optimális nézőpont. Talán majd abban érdemes még időt adni magadnak, hogy mindehhez a világítás és az utómunka is hozzá tudjon adni, mert itt például a nagyon sötétre hangolt előtér hunyorgásra késztet a hátteret illetően, nem komfortos érzés nézni, ezt talán érdemes lenne, mint két szélső érték, közelebb hozni egymáshoz. (hegyi)
Köszönöm az értékelést.
Igen, hunyorogtató helyzet volt. Örültem, hogy kedves (elnéző) mosoly kíséretében hagytak fényképezni, világítgatásról szó sem lehetett. Az utómunkával meg az a helyzet, hogy az analógokba nem szívesen nyúlok bele, illetve csak, ha nagyon muszáj. Egyébként meg igazad van:)
Ágnes, Tamás, István, köszönöm véleményeteket.
Bár nem kenyerem a sok magyaráz(kod)ás, mégis néhány gondolat a kép kapcsán: Enteriőr.
Az fogott meg benne, hogy a virágos, de sötét és hideg belső tér erős kontrasztban állt az ablakon át látható külső tér meleg, mégis sivár "kockavilágával" (idézet Istvántól:) S, hogy még erősebb legyen ez a hatás, mértaniasan jól körbezártam.
Talán ezért jött a pola-érzés:)
Írom, hogy "ez akkor is polaroid, ha nem az", de éppen látom is, Ányesz már lelőtte a poént :)) Szerintem szépen kihasználtad ezt a lehetőséget, izgalmassá teszi, hogy nem a papír vág, hanem a fotón képelemek segítségével történik meg ez a hatás. Az árnyékból eredő kékes hangulat hordozza egyébként az organikus kerekdedek felől nézve a kockavilágokról alkotható véleményt :) Jó ez a sok szerkezeti ilyen-olyanság is. Nekem tetszik.
Drága Zsuzsa, most valami borzalmasat fogok írni. A technikán nincs semmi tisztelni való. Az analóg is csak egy technika. Gondolod, hogy anno a nagy öregek nem nyúltak bele? Dehogynem, sőt, kötelező, nyersen nem adtak ki a kezükből semmit. Nyilván van egy széles spektrum, nem mindenki Ansel Adams, de ne tiszteld a technikát, nyugodtan tessen laborálni azt az analógot is. Kívánja az, kéri. És jobban is tűri sokszor, mint a digit. Az egy másik kérdés, mi az, amit az ember úgymond megenged magának, mibe megy bele, milyen eszközt, ecsetet, "műszereket" használ, és mire mondja, hogy azt nem. De a tónusegyenlítés, a maszkolás, beletartás, ráengedés, ezek megvannak, a retus egy jó része is ismert és elfogadott volt, és itt nem arra gondolok, amikor Lenin mellől kellett a nemkívánatos embereket kiszedni.