polaroid, Miskolc-Lillafüred
Erről majd egyszer tényleg beszélhetnénk. Érteni nem pontosan értem, inkább érzem, mire gondolsz, s ha úgy van, akkor van benne (némi) igazság.
Köszönöm az elemzést.
Neked is köszönöm Zoltán a szép gondolatot.
polaroid, Miskolc-Lillafüred
Sokat beszélgettünk a kommentben a képről már, és amit ott mondtunk, azt nem akarom az elemzésben újra boncolgatni, röviden: értem a szenvedélyt és anélkül nem megy, de esetenként van olyan, hogy egy technika nem passzol egy témához, és itt nem az a kérdés, hogy a polaroid mit tud, mert alapvetően jó technika az, de ennek az úgymond háztáji verziója, a kis polaroid nem csak technikájában behatárolt, de méretében is, annyira intim és zárt világa van, hogy nekem a tájképes történethez ez túl erős. Nem sokat beszéltünk még a hibáról, megérne egy hosszabb diskurzust, talán erre érdemes lenne egy összejövetelt szervezni, ha van igény rá, megcsináljuk. Szóval azt mondom, hogy ez egy jó meglátás, de nem vagyok kibékülve a hibákkal és a technikával most, és ez nem azt jelenti, hogy eleve elutasító lennék ezekkel, de most annak a finomságnak, ami megtörtént, ellene dolgozik a technikai környezet. Nekem. (hegyi)
Erről majd egyszer tényleg beszélhetnénk. Érteni nem pontosan értem, inkább érzem, mire gondolsz, s ha úgy van, akkor van benne (némi) igazság.
Köszönöm az elemzést.
Neked is köszönöm Zoltán a szép gondolatot.
Tetszik a festményszerűsége a fotónak, főleg ha nagyban képzelem el. Fura módon engem leginkább a kínai selyemképekre emlékeztet, amelyeken hasonló természetábrázolás van, talán a finom kis szálkái, nyújtásai és kontrasztosan korlátozott szűk színezete miatt. Mindez fokozottan igaz a fotó (itteni) felső kétharmadára, felére, ahol a jégcsapokkal együtt lebeg egy békés nyugalom. Az alsó része már sokkal zaklatottabb nekem, amely különbségre ráerősít az ottani rózsaszín folt is ahogy elvágja a felsőtől. Ha egyben nézem, ezek a foltok külön rétegen vannak nekem - pedig gondolom a napsugarak lehetnek azok - mintha egy üvegen, vagy fólián keresztül nézném azt a festményt, ami annyira tetszik.
Még annyit, ha még nem mondtam/írtam volna hogy én nagyon nagy tiszteletet érzek irántad, hogy ezt a műfajt ilyen töretlen hittel és lelkesedéssel műveled, kívánok hozzá sok kitartást, és hogy semmi se szegje kedved!:) Sőt, egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy elő kellene keresnem és megcsináltatnom az analógom.
Nem vette magára a leírtakat a képem (egyelőre:), viszont a belehabarodás és én határozottan kijelentjük, hogy vele együtt csinálni a legjobb... a fotózást (is). :)
Zsuzsa, de én rólad, képedről egy mukkot se mondtam, azt úgy hívják, elemzés és az a kép alatt fog megjelenni. Én arra írtam, amit Tamás felvetett, hogy van benne igazság, de ha nem próbálja ki az ember, sose tudja meg, viszont mint minden úgymond markáns technika, hordozza a veszélyt is magában, hogy modoros lehet tőle az ember, ha nagyon belehabarodik.
Először is köszönöm a finom kis pengeváltásokat a képem feje fölött:)
Mariann és Tamás! Örülök, hogy van itt a téren egy csendestársam, (na jó, nem csendes:) aki ismeri ezt az érzést. Tamás, Te nem, de ez nagyon nem azt jelenti, hogy Veled lenne a baj:D
Bár a képről sok szó nem esett, csak, hogy tudjátok, ez egy re-akció részemről, az Évi vizes képére, illetve az általa leírtakra. (Kevés az időm ilyenkor félévzárás tájékán irkálni sajnos, ezért volt csak a kép.) Igaz, attól még lehet ez rossz fotó, meg nemértemmérilyenénkicsipónimlila, de azt semmiképpen nem gondolom, hogy a technika bűvölete elvenné az irányítást tőlem. Merthogy pont azt nyújtotta, amit vártam. Ezt most Zsoltnak szólt:) A digi - a hegyek közt lemenni készülő, de egy pár percre még bevilágító nap surlófényeit és a mínusz 16 fokot hangulatilag, nem tudta adni. Kellett nekem ide az a szelíd absztrakció, amit a pola nyújtani tud. (A színátírás a hideg miatt pl.)
Örülés van, hogy írtatok!
A technika nem ad üdvösséget, ez könnyen félrevihet, modoros ügyek lesznek belőle. De kétségtelen, hogy vannak olyan sarokpontok az ábrázolásban, amiknek erősebb atmoszférája van. Szerintem ezekben az esetekben kell jobban önellenőrizni, hogy most én ezt tényleg ezzel és így akarom, vagy elragadott valami és nem én vagyok a főnök már.
Én örülnék a legjobban, ha tudnánk olyan összejövetelt csinálni, ahol te is ott leszel-lehetsz.