Zsolt köszönöm az elemzést!
Nem akartam ismételni magam, ezért ennél az elemzésnél mondom el a gondolataimat.
Komoly hibát követtem el a cím adásnál! Azt sugallja, hogy egy helyspecifikus, netán ismeretterjesztő, vagy akár turisztikai munka lenne. Egyáltalán nem ez a szándékom, tehát ezt el@tam!!
Akkor mégis miről szólhatna? Hát persze, rólam. (Ebben a rossz címadásban azért lenne egy csavar, de nem akarok regényt írni.)
A poros út: Leírod, hogy mennyiszer találkozol ugyan ezzel látvánnyal, hangulattal. Nos, ez volt a cél, a poros vidéki út archetípusa. Ezzel nem azt mondom, hogy ez egy hű de jó kép, csak azt, hogy másképp nézed, mint én. Többször leírtad már nálam, de sokszor más képe alatt is, hogy kell valami, ami beindítja a történetet, lovasszekér, legelő állatka, stb. Ez az a pont, ahol nagyon eltérnek a nézeteink. Szerintem nem kell! És ez nem csak az én véleményem. Sok, nálam sokkal jelentősebb fotós munkái is ezt tükrözik. Van egy jelentős vonulata a fotóművészetnek, amely felhagyott a történetmeséléssel, legalábbis, nem tartja elengedhetetlennek. Hogy akkor mégis miről szól egy kép? A fotós agyában keletkező, a személyiségét is tükröző, vizuális élményről !
Kissé elméleti kérdések ezek és nem arról van szó, hogy ez a kép milyen.
Hát oké, egész addig, hogy "és ez nem csak az én véleményem", mert engem a tiéd érdekelne, még bővebb lére eresztve, a másé nem nagyon izgat, tudod, aktuálisan majd más a saját ügyénél mondja a sajátját.
Én nem érzem, hogy elbasztad volna a címet, mert alapvetően motívumgyűjtés zajlik, az, hogy sárközi, vagy másközi, mindegy. Tiéd, persze, nyilván, az ember nem tud bérfotózni, vagyis tud, de azt alkalmazott fotónak hívják. Ennél nekem egyszerűbb a problémám.
Tojok én a történetre, ha a kép formailag megkérdőjelezhetetlen erővel működik. Képhatáron belül. Ha nem merül fel kérdés, hogy mi miért annyi, tónus, tömeg, forma, színek, akkor tőlem nem kell mesélni, lehet az formai játék is. Na de akkor legyen töke a formának. Itt most ha a poros út a lényeg, miért álltál ki a mezsgyén túlra? Letértél az útról, fene tudja, miért. Ettől kivittél engem is a mezőre, álldigálunk a napon, süti a fejemet, sapkám sincs, mi a tökömnek állunk itt? És erre lehet sztorival is válaszolni - kisvakondot nézünk a mezőn - de formában is, egyet nem lehet: mellébeszélni. Vizuális élményt akarunk? Akkor tessék adni azt, mégpedig úgy, hogy legyen egyedisége, mert ha nincs sztori, és nincs formai rend, akkor lötyögünk és unatkozni kezdek. Miért állok az út mellett? Letértem? Kiálltam pihenni? Eltévedtem? Miért? Egyszerűbb Tamás a történetmesélős fotó, én úgymond felmentésként szoktam ezt javasolni, hogy ha és amíg nem megy a formai pontosság, annak helyébe beléphet a sztori. De nem kell ezt szeretni, nem kell akarni mesélni, csak akkor nem lehet félrebeszélni a formákkal.