Mikolics Mariann képére való reflektálás.

Valamelyik nap mikor hazaértem a munkából, még a hűtőben várt egy sütemény. A cukrászdában nem bírtam megenni, így elcsomagoltattam, hazavittem. Gondoltam jó lesz munka után. Szóval hazaértem, kinyitottam a hűtőt, leültem és elkezdtem szépen lassan enni, csak így, papír tálcáról. Aztán valahogy beugrott ez a magányos sütizés dolog, meg a kép, és azt hiszem sikerült átélni azt, amit Mariann gondolt, vagy amit közvetíteni akart számunkra. Ettől függetlenül ez a kép pusztán egy dokumentum. Viszont a magányt nem éltem meg rossznak. Mondhatni a pozitív oldala többek között az volt, hogy nem kellett senkivel sem megosztanom a sütimet :P