Varrógépnek valóban pici, ez igaz. :)

Köszönöm az elemzést. Valóban hezitáltam, hogy mennyit hagyjak a környezetből. Itt, most a kevesebb mellett döntöttem. Lehet, nem jól. (És különben is nem varrógépláb, hanem mérlegláb volt:)

Tamás! Hogy jó kép-e, azt én sem tudom, majd megmondja, aki erre kompetens. A hatásosságról meg annyit, hogy a téma vadászott le engem, és nem én őt.
Nekem is gombóc lett a gyomromban, amikor megláttam a sok kacat között... árulták. Pénzt akartak remélni értük. És igen, nézett rám, a fél szemével.
István, köszönöm a véleményed.

Azt gondolom, hogy természetes a drámai érzés, eleve a merev babák, pucéron, szétszedve... pláne ilyen sütőforma, vagy mi mellett... Különösen a jobb oldali baba (számomra)... Aztán picit zavar a vignetálás technikája, de mindezzel együtt nekem tetszik, mondjuk a múló idő prezentálásaként.

Hogy ez jó kép, vagy nem, azt nem tudom. Majd a hozzáértők kielemzik.

Ha az volt a célod, hogy "hatásos" legyen, akkor sikerült.
Harmadszor néztem meg jól, háromszor akartam leírni, amit most negyedszer meg is teszek.
Ez a kép ijesztő és rémületes. Félek tőle. Rosszat fogok tőle álmodni.

Mariann, nyomasztó emlék lehet, remélem, nem azt a babát fotóztam le.
Köszönöm, hogy leírtad.

uhh, nekem van róla emlékem :) 7-8 éves lehettem, és bőszen kutattam a karácsonyi ajándékok után. Meg is találtam az áhított dobozt, kinyitottam, benne volt a baba. Megölelgettem, és akkor a játékban megpattant valami...Kb. ilyen állapotban csomagoltam vissza, és onnantól rettegve nem vártam a karácsonyt.